Várom a hideget, és a havat. Magyarán: az igazi telet. Már olyan régóta ígérgetik az időjósok! Én mondjuk csak az internetes előrejelzéseket követem, de eddig még szinte egyetlen egy hóesésről szóló hír sem vált valóra. Hogy miért várom ennyire a telet? Nem azért, mert szeretem a hideget. Nem is azért, hogy a gyerekek végre hóembert építhessenek vagy hógolyózhassanak a kertben. Nem. Egyedül azért, hogy Vírusék végre elköltözzenek. Melegebb éghajlatra. Remélem, pár nap múlva valóban hideg lesz, és ezáltal valóban csökken a különböző, elsősorban náthát és velejáróit okozó “élőlények” száma a levegőben (és az óvodában). Valamint vége lenne annak az őrületes álomkórnak is, amire a családunkból többen is panaszkodnak. Mi már megtettük a magunkét. Szeptember óta minden hónapban kikergettük őket valahogy. De visszajöttek!
Ezek a Vírusék még a karácsonyunkat is tökretették. Meg szinte az egész decemberünket és a téli szünetünket. Nem beszélve a szeptember második feléről és az őszi szünetről. Sajnos nagyon megkedvelhettek minket, hiszen úgy két hét szünet után, tegnap óta ismét tiszteletüket teszik nálunk; lakóhelyül pedig, úgy nézem, kisfiam orrát választották. Onnan folynak kifelé. Folyamatosan. Mára már a torkába is beköltöztek és onnan “köhögődnek” ki. Mit nekik vitamin, orrszívás, köptető vagy köhögéscsillapító… Ellenállnak mindennek, és még ha ádáz harc árán sikerül is kitakarítani őket egy időre, rokonaik sajnos újra és újra megkörnyékeznek.
Mióta az óvodában eltelt az első fél hónap, az óta egy másik “víruscsaládhoz” tartozó egyedek is lappangnak odabent, mégpedig szintén folyamatosan. Őket hányás-hasmenésnek hívják. Sem az őszi, sem a téli szünet nem volt elegendő arra, hogy kiköltözzenek az intézményből. Még a rovarirtás sem használt. Mi az őszön végig megúsztuk őket, még a tél elején is, de aztán karácsony előtt beütött a krach. Ezt a kórságot is elkaptuk. Megjegyzem, nem véletlenül. Ezek a víruscsaládok ugyanis összedolgoznak. Már vagy három hete nem takarodtak ki belőlünk a nátha-köhögés-torokfájás okozói, valószínűleg ekkorra már eléggé le is gyengítettek minket, aztán szóltak hányás-hasmenéséknek, hogy jöhetnek ők is. És jöttek. Ők szerencsére nem maradnak hetekig, egy-két nap után el is költöznek. De az a néhány nap bizony nem könnyű. Úgy kiszipolyozzák az embert, hogy jártányi ereje sincsen. Aztán, mivel nem kapnak enni, végül eltakarodnak. Ami nagyobb baj: hogy üzenetet hagynak más személyek számára. Ezeket sajnos mi is – bár tudtunk nélkül – kézbesítettük. Hogy meddig tart a szállítás? Ezt nem sikerült pontosan feltérképezni. Ami biztos, hogy a tünetek elmúlása utáni első, harmadik és kilencedik napon fertőztük tovább a tágabb családunkat. Aztán ők még egymást. Sajnos. Pedig mi szóltunk. Előre. Csak nem vette komolyan senki. Pedig a felnőttek és idősek sokkal nehezebben viselik az új barátokat, mint a gyerekek. Ilyen még nem történt velünk. Ezekhez a Vírusékhoz még nem volt szerencsénk. De most már tudjuk, ezekkel is vigyázni kell. Mindig tanul az ember.
Közben arra is fény derült, hogy miért nem tudnak Vírusék véglegesen kiköltözni az óvodából. A szüleim háziorvosa szerint minden vírus a tünetek elmúlása után még nagyjából két hétig fertőz. Gyermekeim ovistársának orvosa, a h@ny@s után nagyjából 4 azaz négy nappal már engedélyezte a közösségbe járást. Na de ki tudja minden egyes víruslátogatáskor két hétig otthon tartani a gyermekét? Kiderült még egy dolog. A karácsonyi szünet előtt a sorozatos megbetegedések miatt többen elővigyázatosságból tartották otthon a gyermeküket. Hogy ne kapja el ő is. Lehet, hogy nekem is ezt kellett volna tennem? És vajon melyik nap tartsam otthon elővigyázatosságból?! Ilyen alapon sose járna senki, az ovi meg becsukna, mint a Birkaiskola. (Vírusék viszont a spájzban is vannak…)
Weöres Sándor: A BIRKA-ISKOLA
Egyszer volt egy nagy csoda,
Neve: birka-iskola.
Ki nem szólt, csak bégetett,
Az kapott dicséretet.
Ki oda se ballagott,
Még jutalmat is kapott,
Így hát egy se ment oda,
Meg is szűnt az iskola.
Forrás: mek.oszk.hu
Hozzátok is bebútoroztak már Vírusék?
Forrrás: nlcafe.hu
