Míg a különböző internetes fórumokon gyakran olvasni olyan cikkeket, híreket, melyek arról szólnak, hogy milyen nehéz is manapság párt találni, milyen nehéz egyedül lenni, szinglinek lenni, főleg olyanoknak, akiknek az egyéjszakás és a csak-szex-és-más-semmi-típusú kapcsolatok nem elégítik ki az igényeit, addig viszonylag kevesebbet hallani arról, hogy ha már van párunk és házasok vagyunk és jönnek a gyerekek, egy, kettő és akármennyi, akkor milyen nehézségekkel kerülünk szembe és hogyan oldjuk meg őket. Persze, tudom én is: ha elegünk van a gyerekből, adjuk kölcsön a nagyinak és menjünk el fodrászhoz, utána meg étterembe a pasinkkal, két legyet ütve egy csapásra, hiszen ily módon szórakozunk is, és a kapcsolatunkat is ápoljuk. Ha nincs már tűz a házastársak között, vegyünk egy csinos fehérneműt és csábítsuk el a férjünket. Ha sír a nő, vegyünk neki virágot, ajándékot vagy vigyük el egy wellness-hétvégére. De tényleg csak ennyi lenne? Ettől minden megjavul? Egy csapásra elfelejtünk mindent, újra szerelmesek leszünk és észre se fogjuk venni a mindennapi problémákat, feladatokat, beleértve a körülöttünk futkározó kis – Vekerdy után szabadon – energiavámpírokat is?
Miben más a házasság, mint egy nem-házas kapcsolat? Abban, hogy a nem házas kapcsolatból sokkal könnyebben és gyorsabban ki lehet lépni. Mellesleg a kilépésre sokkal könnyebben és gyorsabban szánja rá magát az ember. Abban is más, hogy az “örökkön örökké”, ha komolyan vesszük, valahol képessé tesz arra, hogy túllépjünk sok-sok problémán, feladaton, ismeretlen gondon, bajon. Olyanokon is, amelyek egy nem-házasság végét jelentenék. Mivel az “igazival” házasodtunk össze, elvileg tiszteljük és szeretjük őt, mégpedig nem átlagos módon. Persze úgy is gondolhatjuk, hogy a házasság csak egy papír, és a kapcsolat “másmilyensége” nem ebből fakad. Bármit is gondolunk a házasságról, az bizonyos, hogy a gyermekek születésével minden megváltozik. Ekkor a már összeszokott kettős életébe új trónkövetelők, és velük együtt teljesen új, ezidáig ismeretlen problémák sokasága is érkezik. Ezeket pedig választott hitvesünkkel együtt kell megoldani. Mivel új feladatokról van szó, előre sajnos nem tudhatjuk, hogy fog viselkedni a másik felünk, de azt sem tudhatjuk, hogy mi hogy fogunk viselkedni. Előbb vagy utóbb lesznek olyan pontok, amelyek esetében máshogy képzeljük el a dolgokat. Mit tegyünk, ha ellentmondásba ütközünk? Netán adjuk fel? Természetesen egy házasságban nem ez az első gondolat. Mindenképp keresni fogjuk a megoldást.
De akkor miért végződik Magyarországon minden második házasság válással?
Ebben bizony a társadalom is hibás. Pontosabban az örökölt viselkedésformák. Mert talán generációk óta azt hisszük, hogy aki házasságban él, annak jó, annak nagyon jó, az elérte a Kánaánt. Mert megfigyelhető, hogy aki házasságra lép, úgy viselkedik, mint aki révbe ért. És a régi barátokkal folytatott csevelyek a párunkról szinte minden esetben megszűnnek. Hogy miért? Talán azért, mert ha már egyszer összeházasodtunk és kimondtuk a holtomiglan-holtodiglamot, akkor magunkkal kerülnénk ellentmondásba, ha kibeszélnénk a kapcsolatunkat. Mert a kör bezárult. Mert megtaláltuk, akit kerestünk. A házasság egy zárt rendszer. A kis ügyeinket ilyenkor már házon belül intézzük és nem avatunk be senkit. Ez egyfajta egymás iránti tiszteletből is fakad, de ha mindenkinek azt mutatjuk, hogy házasságban csak jó élni, akkor azért nem vagyunk teljesen őszinték. Emiatt fordulhat elő például olyan eset, hogy csak azt tudjuk meg, hogy X és Y válnak. És csodálkozunk: dehát olyan szép pár voltak és mindig mosolyogtak. Persze. Amíg a vendégek ott voltak.
Szóval házasságban élni nagyon jó. Nem kell izgulni a randik miatt, meg amiatt, hogy találunk-e párt. Csak meg kell tartani. Annál meg mi sem egyszerűbb. Elismerem, hogy nehéz párt találni. Manapság nagyon is nehéz. De ha megtaláltuk és eltelt öt-tíz-húsz év, és gyerekek vannak, az is nehéz. Csak másképp. Talán ha nem rejtenénk mindent a véka alá, és nem titkolnánk el egymás előtt a felmerülő gondjainkat-bajainkat, és azt, hogy hogyan oldottuk meg ezeket, sok válást meg lehetne előzni. Egyébként meg, ha nem változik semmi, fogadjuk el az újonnak alakult “családmodelleket” és ne bélyegezzünk meg senkit azért, mert házas, és azért se, ha nem az.
Ha tetszett, a blogot itt tudod követni.
Babatáplálás oldalamat itt találod.
Forrás: nlcafe.hu
