Nem, nem. Nem főzésről lesz szó. Ez kérem újra egy házasságról szóló poszt. Ismét nem csak nőknek!
Tézis: a nő a családi tűzhely őrzője. Sokak szerint ez egy konzervatív nézet, szerintem valójában attól függ, hogy mit értünk alatta.
Ha azt gondoljuk, hogy a családi tűzhely őrzése azt jelenti, hogy a nő legyen csak otthon a gyerekkel és vezesse a háztartást, és örüljön, hogy a férje dolgozik és megteremti az anyagi hátteret és szolgálja ki ezért, akkor valóban az. Ha viszont úgy gondoljuk, hogy a családi tűzhely nem konkrét értelemben a fortyogó leves őrzését jelenti, hanem sokkal tágabb értelemben, például a családi harmóniát, a családi békét, a családi kapcsolatokat, akkor nem az. A nő ugyanis nemcsak a tűzhelyen fortyogó levest őrzi. Aki ezt hiszi, nagyot téved. (Talán ezért is van sok válás, vagy másért?)
A nő tehát a családi tűzhely őrzője, évszázadok, évezredek óta. Ez egy hagyomány, de nem csak hagyomány. A nőkben ugyanis olyan képességek vannak elrejtve, amelyek lehetővé teszik ennek az igen fontos feladatnak az elvégzését. A nő képes a családi béke, harmónia, és jó családi kapcsolatok kialakítására, megőrzésére. Ez a képesség bele van kódolva, csak hagyni kell kibontakozni. És valahol itt van a bökkenő. Mert nem mindig hagyják. A nő akkor tud kibontakozni és akkor tudja képességei tárházát a család szolgálatába állítani, ha lekileg jól érzi magát és úgy érzi, hogy megtalálta a helyét. Sokszor sajnos nem ezt érzi. Ebben persze nem mindig más a hibás (férj, gyerekek, egyéb rokonok), hanem sokszor maga a nő is.
A gyermekvállalás és a gyermekkel való otthonlét egy teljesen ismeretlen életforma minden nő számára egészen addig, amíg meg nem tapasztalja azt. Teljesen más, mint a dolgozós hétköznapok. Anyának lenni nem napi nyolc órás feladat, sokkal inkább 24 órás. A gyermek megérkezésével a nő az energiáit már nem csak magára és a férjére pazarolja el, hanem elsősorban a babára, akinek ellátása meglehetősen sok energiát követel. Így aztán a nőnek gyakran nem marad túl sok önmagára és a férjére. Főleg akkor, ha mindig csak adja és adja az energiát, de egyúttal ő maga nem kap, nincs miből töltődnie. Pedig ez nagyon fontos lenne, azért, hogy újból tudjon adni. Nem csak annyit, amennyivel feltöltődött, hanem annak a sokszorosát. Sok nő egyébként nem jön rá erre, és nem tudja, hogy miért nem élvezi a babájával az otthonlétet, a gyeses évek rémálomként maradnak meg benne és alig várja, mikor lesz már bölcsis- vagy oviskorú a baba. Pedig lehetne másképp is.
Nők! Feleségek! Anyák! Ha nem érzitek jól magatokat, gondoljátok át, mi az oka, és keressétek a megoldást! Ne szégyelljétek megosztani párotokkal az igényeiteket. Ne féljetek azt mondani, hogy szükségetek van egy óra babamentes (egyedül)létre. Pihenjetek, töltődjetek, amikor csak tudtok. Jöhet séta, sport, kedvenc könyv, film. Férjek, apák! Ne féljetek átvenni egy kicsit a babát. Persze, tudom, ti is fáradtak vagytok. De ugye milyen jó (lenne) azt látni, hogy a párotok boldog és marad rátok is energiája? Valamit valamiért. (Persze más is segíthet a nőnek, akire mondjuk rá meri bízni a babáját.) Ne féljünk bevallani, ha a baba mellett valami más foglalatosságra is vágyunk! A mai nők nem tipikusan “évekig otthonülők”!
Nézzük meg a másik oldalt is, a babáét. Az ő számára, főleg eleinte, anya a minden. (Tehát nem a nagyi és nem a bölcsőde.) Szüksége van anyára. Nagyon. 24 órában. De anyának is szüksége van “magára”. Így folyik az állandó balanszírozás, hogy a gyermek se legyen anya nélkül, de anya azért lehessen a gyermek nélkül (kicsit, és kizárólag feltöltődés céljából). Nagymamák, nagypapák! Segítsetek ebben. Nagyon jó, ha sikerül megtalálni az egyensúlyt.
Ne feledjük: ha anya jól van, akkor a baba is jól van, sőt, akkor APA is jól van! 🙂 Hajrá!
(Ha tetszett, facebook oldalamhoz itt tudsz csatlakozni. Babatáplálás oldalamat pedig itt találod.)
Forrás: www.nlcafe.hu
