Évekkel ezelőtt akadtam rá véletlenül egy oldalra, akkor, amikor még volt egy nagy tervem, miszerint megtanulok varrógéppel varrni. De aztán születtek a gyerekek, és valahogy még mindig nem jutottam el tanfolyamra… Persze, lehet, hogy nem is kell tanfolyam, csak egy varrógép és némi szabadidő, de eddig sem jutottam még el. Mostanában… mással vagyok elfoglalva, mely elfoglaltság termékeit ti is rendszeresen olvassátok, ugye?! És lájkoljátok meg megosztjátok meg hozzászóltok meg … ??!
De azért tutiamibiztos alapon feliratkoztam a hírlevélre, és így, közel négy év után, egy alkalommal, érdekes ötletre leltem benne. Már régóta foglalkoztatott egy kérdés, mégpedig az, hogy kisfiam számára falvédőre lenne szükség, de az előző, aranyárban csináltatott, különleges antiallergén anyagú és kézi csomózású faliszőnyegünk egy albérlő jóvoltából – és a mi balgaságunk okán – macskaszőrös és macskaszagú lett, így aztán új termék elé kellett volna néznünk… Gondolkodtam rajta, hogy tudnék egy ilyet itthon kivitelezni, de nem jutott eszembe semmi olyan megoldás, ami jónak tűnt volna. Ekkor jött az ötlet, hogy régi pólókból lehet pólófonalat vágni és abból szőnyeget horgolni. Persze a levélben lábtörlő-féle szőnyeg volt, de gondoltam, ha ügyes vagyok, talán egy faliszőnyeg is sikerülhet. Amúgy is rég kézműveskedtem, volt is kedvem tehát belevágni.
Először is lemértem a helyet, aztán előszedtem egy doboznyi, tavaly nyáron kiselejtezett, és a pincében dobozban leledző pólót, majd kisfiamnak kiadtam, hogy válasszon közülük, melyek tetszenének neki a falvédőhöz. Örült a feladatnak, és oda is hozott vagy 4-5 darabot, mind zöld volt, különböző árnyalatokban. Kivettem hozzá még ugyanannyi fehéret, és gondoltam, meg is van a minta (zöld és fehér csíkos).
Persze alapból a méretet kicsit elszúrtam, de egy ilyen projektnél ezt szerencsére nem annnyira kell kicentizni. Aztán, amikor a pólófonalak vágásával szöszmötöltem épp, akkor láttam meg a fb-n egy posztot, mely szerint ilyet venni is lehet, na, de akkor hol maradt volna a móka? Ennél jobb játék egyébként nem is kell a gyerekeknek, a feltekert gombolyagokkal tökjól eljátszottak volna, ha hagytam volna (na jó, egy kicsit hagytam).
Ilyen volt félkészen:
A remekmű végül elkészült, de egyelőre még várakozik arra, hogy méltó helyét elfoglalja a falon. Mostanában úgyis meleg van, egyelőre nem hiányzik.
Ha tetszett a poszt, lájkold és oszd meg, ha pedig követnéd a blogot, csatlakozz a Facebook-oldalamhoz ITT.
