{"version":"1.0","provider_name":"N\u0151 Feles\u00e9g Anya Blog","provider_url":"https:\/\/nofeleseganya.cafeblog.hu","author_name":"N\u0151 Feles\u00e9g Anya Blog","author_url":"https:\/\/nofeleseganya.cafeblog.hu\/author\/no_feleseg_anya\/","title":"N\u00e1tha, s\u00e9ta, egyebek","html":"Az \u00f3voda \u00e1ld\u00e1sos hat\u00e1sainak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en a m\u00e1sodik h\u00e9t k\u00f6zep\u00e9n kisfiamnak elkezdett folyni az orra \u00e9s fell\u00e9pett n\u00e9mi k\u00f6h\u00f6g\u00e9s is. Egy \u00e1t-orrsz\u00edv\u00f3-porsz\u00edv\u00f3zott \u00e9jszaka valamint esti-reggeli b\u00e1gyadt tekintet \u00e9s ny\u00f6sz\u00f6rg\u00e9s ut\u00e1n \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, a h\u00e9ten m\u00e1r ne menjen oviba. Kisl\u00e1nyom se ment, mert nem akart egyed\u00fcl menni. \u00cdgy a pici bab\u00e1nkkal egy\u00fctt imm\u00e1r n\u00e9gyesben maradtunk itthon. Hozz\u00e1teszem, a pici\u00a0sz\u00fclet\u00e9se \u00f3ta el\u0151sz\u00f6r voltunk n\u00e9gyesben eg\u00e9sz napra. Egyszer\u0171en az\u00e9rt, mert el\u00e9g er\u0151snek \u00e9s lelem\u00e9nyesnek \u00e9reztem magam hozz\u00e1, m\u00e1sr\u00e9szt pedig nem akartam elh\u00edvni egyik\u00a0\"seg\u00edts\u00e9g\"-et vagy \"seg\u00edts\u00e9gnek nevezett\" valakit sem, aki eddig j\u00e1rt hozz\u00e1nk. Ez\u00faton is k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m nekik egy\u00e9bk\u00e9nt a rengeteg seg\u00edts\u00e9get, de most m\u00e1r \u00fagy \u00e9rzem, boldogulok. Am\u00fagy is szeretem magam int\u00e9zni a dolgaimat. Sz\u00f3val belecsaptunk a lecs\u00f3ba. F\u00e9rjem izgult legjobban, reggel t\u00f6bbsz\u00f6r megk\u00e9rdezte, ne dolgozzon-e itthonr\u00f3l, de k\u00f6sz\u00f6n\u00f6m, nem, meglesz\u00fcnk. \u00c9s l\u0151n.\r\n\r\n\u00cdgy a nap v\u00e9g\u00e9n mondhatom, minden szerencs\u00e9sen alakult. A gyerekek j\u00f3k voltak, n\u00e9ha meg is hallott\u00e1k, amit k\u00e9rtem t\u0151l\u00fck, f\u0151leg, miut\u00e1n be\u00edg\u00e9rtem valami jutalmat annak, aki teljes\u00edti a k\u00e9r\u00e9st. \u00c9s a hisztit is abbahagyt\u00e1k, miut\u00e1n vagy \u00fagy tettem, mintha nem figyeln\u00e9k oda \u00e9s megv\u00e1rtam, hogy elterelje valami a figyelm\u00fcket, ha m\u00e1r nekem nem siker\u00fclt, vagy miut\u00e1n be\u00edg\u00e9rtem valami feny\u00edt\u00e9st annak, aki nem hagyja abba.\r\n\r\nD\u00e9lel\u0151tt (11:30!), miut\u00e1n bab\u00e1t j\u00f3llakattam,\u00a0el is indultunk a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9rre. Mivel a marad\u00e9k h\u00e1rom ember \u00e9hes volt, viszont eb\u00e9dhez m\u00e9g kor\u00e1n lett volna, \u00e9s arra meg egy\u00e9bk\u00e9nt sem volt id\u0151, hogy itthon egy\u00fcnk, \u00fatk\u00f6zben csillap\u00edtottuk \u00e9hs\u00e9g\u00fcnket, friss kiflivel \u00e9s alm\u00e1val.\u00a0F\u00e9l\u00faton leregadtunk a sz\u00f6k\u0151k\u00fatn\u00e1l, ahol nem vizezt\u00fcnk, mert hideg van (\u00e1, dehogy), \u00e9s szigor\u00faan csak messzir\u0151l n\u00e9zt\u00fck a vizet (persze persze), \u00e9s a sz\u00f6k\u0151k\u00fat mellet \u00e1ll\u00f3 szoborra se m\u00e1sztunk fel (csak: anya seg\u00edts lej\u00f6nni); majd 12:10-kor n\u00e9mi hiszti ut\u00e1n, hogy mi\u00e9rt nem\u00a0megy\u00fcnk a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9rre,\u00a0el is indultunk haza. A hazafel\u00e9 \u00fat els\u0151 fel\u00e9t kisfiam b\u00f6mb\u00f6lte v\u00e9gig, mert addigra tudott megbar\u00e1tkozni a gondolattal, hogy most nem tudtunk m\u00e1r tov\u00e1bbmenni a j\u00e1tsz\u00f3t\u00e9rre, a m\u00e1sodik fel\u00e9t pedig kisl\u00e1nyom, aki s\u00edrva skand\u00e1lta: de \u00e9n f\u00e1radt vagyok!\r\n\r\n\u00cdgy kicsit k\u00e9s\u0151n eb\u00e9delt\u00fcnk, \u00e9s kicsit k\u00e9s\u0151bb aludtak el, mint szoktak, de h\u00e1t itthon vagyunk, nem kell mindent annyira katon\u00e1sra venni, mint az oviban. Alv\u00e1s el\u0151tt mindenki pisilt h\u00e1romszor, kisfiamat, k\u00e9tszer orrsziztam, h\u00e1rom mes\u00e9t kellett mes\u00e9lni, kisl\u00e1nyom pedig letette a matrac\u00e1t a f\u00f6ldre \u00e9s ott aludt. Bab\u00e1nk szerencs\u00e9re m\u00e9g a sz\u00f6k\u0151k\u00fatn\u00e1l elaludt \u00edgy lemaradt a tov\u00e1bbi esem\u00e9ynekr\u0151l - szerencs\u00e9re. Alv\u00e1s ut\u00e1n a lak\u00e1sban j\u00e1tszottunk, amire m\u00e1r nagyn r\u00e9g nem volt p\u00e9lda, mert az ovi ut\u00e1n olyanok, mint egy kis\u00f6rd\u00f6g \u00e9s val\u00f3sz\u00edn\u0171, hogy a b\u00e9biszitter vagy egy\u00e9b csal\u00e1dtag jelenl\u00e9te csak fokozza ezt az \u00e1llapotot.\r\n\r\nA leg\u00e9desebb dolog az eg\u00e9sz napb\u00f3l a t\u00f6rpe-t\u00e1c volt, amit el\u0151adtak. Ezt tanult\u00e1k az oviban. M\u00e1r s\u00e9ta k\u00f6zben elkezdt\u00e9k \"gy\u0171lj\u00fcnk \u00f6ssze, t\u00e1ncol a kis t\u00f6rpe\".\r\n\r\nKisfiam jobban lett valamivel, de holnap se mennek, mert az eb\u00e9det lemondtam meg am\u00fagy is, hadd pihenje ki mag\u00e1t, hadd gy\u00f3gyuljon meg teljesen. Meg ahogy egyik ovist\u00e1rs anyuk\u00e1ja mondta: beszoktat\u00e1s van, nem baj, ha nem megy minden nap! Az\u00e9rt biztos ami biztos, h\u00e9tf\u0151re elh\u00edvtam a b\u00e9biszittert (n\u00e9gy egy\u00fctt t\u00f6lt\u00f6tt csod\u00e1s nap ut\u00e1n nem tudni milyen \u00e1llapotban leszek...). De m\u00e9g egyeztet\u00fcnk!","type":"rich"}