<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nő Feleség Anya Blog</provider_name><provider_url>https://nofeleseganya.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Nő Feleség Anya Blog</author_name><author_url>https://nofeleseganya.cafeblog.hu/author/no_feleseg_anya/</author_url><title>Neme: baba</title><html>Ha belegondolok, a világon minden embernek van neme. Csak a babáknak nincs. Ezzel egyszerűen csak azt akarom mondani, hogy most még, mivel pici, nem úgy gondolok rá, hogy kisfiam, vagy kislányom, hanem: babám. Ő az én babám. A mi babánk. A mi kisbabánk. És nem furcsa. Semmi különös, csak észrevettem, hogy így van. De talán nem én vagyok az egyetlen. Németül a baba: das Baby (semleges nem!)! Biztos nem véletlenül.

A dolog egyébként még a kórházban kezdődött, amikor mindenki &quot;babának&quot; nevezte Őt. Amikor megszületett és megkaptam, aztán az első éjjelen egy-két órára még elvitték, majd kora reggeltől teljesen az enyém lett. &quot;Hozták a babádat?&quot; - kérdezte a doktornőm. &quot;Meghoztam a babáját.&quot; - mondta a nővér. Én átvettem, csodáltam, dédelgettem, mellre tettem... öltöztettem, vetkőztettem... őriztem az álmát. Időnként a szobatársak babájára is vigyáztam. A folyosókon babákat toltak az anyukák kis &quot;bevásárlókocsikban&quot;. Az ebédlőrészben is állomásoztak ilyenek. Babák, babák mindenhol.

Aztán hazajöttünk. A babámmal. Babám, babám. A nagytesók is megtanulták: ő a mi babánk. Néha vitatkoznak is: &quot;Az én babám.&quot; - &quot;Nem, az enyém!&quot; Az oviban is bemutatják: &quot;- Ő a mi babánk.&quot; Az egyik kisfiú erre: &quot;Nekünk nincs otthon ilyen babánk. Nekem csak a Marcsi van.&quot;

Kisfiú vagy kislány? Most még nem érdekes. Eszik, alszik, játszik. Persze, a ruha! Én nem vagyok egy &quot;kékes&quot; anyuka, igazából a rózsaszínen kívül mindenféle színűt adok rá.

Aztán lassan elmúlik a babakor. Kezdődik a kisgyermekkor. Akkor már kisfiamnak fogom nevezni. Ha belegondolok, kezdem észrevenni a jeleket. Ezeket nem én, hanem ő küldi. Nagyon szeret például autózni. Kisebb-nagyobb, műanyag vagy fém, szinte mindegy. Bár a kisebbekért jobban rajong, mert könnyebb őket megkóstolni, a nagyobbakat viszont tologatni tudja. A labda az új kedvenc. Így már kijelenthetjük, hogy autóversenyző vagy focista lesz. Tipikus férfifoglalkozások.

Egyébként még van egy neve: kismókus. Ezt én találtam ki. Szerintem illik rá. Nagyon is.

Ti hogy becézitek a babátokat?

&lt;a href=&quot;https://nofeleseganya.cafeblog.hu/files/2014/01/baba.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-full wp-image-670&quot; alt=&quot;baba&quot; src=&quot;https://nofeleseganya.cafeblog.hu/files/2014/01/baba.jpg&quot; width=&quot;190&quot; height=&quot;265&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

Forrás: nlcafe.hu</html><type>rich</type></oembed>