<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Nő Feleség Anya Blog</provider_name><provider_url>https://nofeleseganya.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Nő Feleség Anya Blog</author_name><author_url>https://nofeleseganya.cafeblog.hu/author/no_feleseg_anya/</author_url><title>A puding</title><html>Az úgy volt, hogy a gyerekek kérésére éppen pudingot főztem, és kisfiam már alig várta, hogy kész legyen. Az utolsó pillanatban még eldöntöttük, hogy teszünk bele kekszet is. Mivel még meleg volt a puding, a keksz hamar megpuhult benne. Én öntöttem a tálkákba, kislányom pakolta bele a kekszeket, kisfiam pedig a konyhapult mellett állva várta türelmetlenül, hogy mikor leszünk már készen. Babánk a földön mászkált négykézláb, pakolászott, apa az asztalnál ült és evett.

Végre elkészült kisfiam adagja. Megfogta a tálat, és elindult az asztal felé. Én a következő pudingot kezdtem önteni, de aztán az asztal felé fordultam, hogy megnézzem, odaért-e kisfiam a tállal. Ekkor a következő kép tárult a szemem elé: pudingos tál a földön, babánk épp a tál mellett van, és épp beletérdelni készül a pudingba; kisfiam néz maga elé, mintha keresne valamit az asztalon; apa eszik. Elkiáltottam magam: - Vigyázz, a baba épp belemászni készül a pudigba! Egyikük sem értette, miről beszélek, de hirtelen nézelődni kezdtek, keresték a pudingostálat, de mivel az kisfiam székének felém eső oldalán volt, nem láttak semmit! Továbbá korábban egyikük sem vette észre, hogy a pudingostál a földön van! Azt meg főleg, hogy baba is ott van. Kiabálok tovább: - Vedd fel, vedd fel! Semmi.

Feladom. Megint a többi pudingostál felé fordulok. Egyszerre ezt hallom: - Segítség, segítség! Odanézek. Apa időközben felvette a babát, biztos, ami biztos, és visszaült a helyére. De a következő pillanatban baba ráborította apára az ablakban álló virágot (hátulról), és pont egy másodperccel később, kisfiam vizét az asztalról (elölről). Apa vizes, földes, elázott. Leteszem a kezemben lévő tálat, odamegyek. Visszaállítom a virágot, átveszem a babát, apa elmegy átöltözni. A pudingot felveszem a földről és kisfiam elé teszem. Nem lett baja, nem dőlt ki, csak egy kicsit be van horpadva a közepe, ott, ahol beletérdelt a baba. - Hogy került a pudingod a földre? - kérdezem kisfiamat. - Nem tudom - mondja. Babát elviszem átöltöztetni.

Ahogy magamban rekonstruáltam (?) az eseményeket: kisfiam feltette a pudingot az asztalra és mire felmászott volna a székre, babánk odament és levette. De még az is lehet, hogy a székre tette a pudingot, mert babánk még nem éri fel az asztalt! A többit tudjátok.

Ha nektek is van pudingos sztoritok, küldjétek el nekem!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog Facebook-oldalához &lt;a href=&quot;http://www.facebook.com/nofeleseganyablog&quot;&gt;&lt;strong&gt;ITT&lt;/strong&gt;&lt;/a&gt; és a tetszik gomb melletti nyílra kattintva pipáld be az &quot;értesítések kérése&quot; menüpontot, hogy ne maradj le egyetlen friss posztról sem!

&lt;a href=&quot;https://nofeleseganya.cafeblog.hu/files/2014/07/puding.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;alignnone size-large wp-image-1717&quot; src=&quot;https://nofeleseganya.cafeblog.hu/files/2014/07/puding-337x600.jpg&quot; alt=&quot;puding&quot; width=&quot;337&quot; height=&quot;600&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

Saját fotó - Nő Feleség Anya Blog</html><type>rich</type></oembed>