Óvodába nyáron? (3. rész)

Íme családunk nyári “szappanoperájának” harmadik része.

Tegnap ott tartottunk, hogy az óvodai ügyelet negyedik napjának reggelén kislányom sírva ment el. Majd a következő nap…

Szombaton, a délutáni alvás után beütött a krach. Kislányom, aki nagyon szeret aludni és mindig jó alvó volt, ordító sírással ébredt. Azt kiabálta: “Anya, anya!” – és panaszolta, hogy nagyon fáj a hasa. Kérdezgettem, hol fáj, mutatta. Nem tudtam, mi baja lehet, de olyan hangosan üvöltött, hogy kétségbeesésemben még az örökbecsű Spock-ot is felütöttem a hasfájás résznél és végigkérdeztem tőle minden tünetet, de semmit sem találtam. Egy idő után a fájdalom görcsössé vált, így nagyon ordító és kissé ordító szakaszok kezdték váltogatni egymást. Férjemmel eszünkbe jutott, hogy feszültség, idegesség is lehet az oka a dolognak, így aztán elkezdtük az óvodáról kérdezgetni kislányunkat. Talált, süllyedt. Elmondta, hogy egész nap egyedül van, mert kisfiam a barátjával játszik és őt elküldni, a többi gyermek meg ismeretlen számára, és az ő kis barátnője nyáron nem jár. Nagyjából másfél órán keresztül sírt, annyira megsajnáltam, hogy megígértem neki, hogy amíg nem rendeződik vissza a helyzet (azaz szeptember 1.), addig nem kell oviba mennie. Tudtam, hogy ezzel saját magamnak teremtek egy igen nehéz, fárasztó nyarat, de nem bírtam volna tovább járatni őt semmiképp sem. Kislányom nagyon megörült, és bár lassan megnyugodott, de még sokáig szipogva járt-kelt a lakásban. Ennyire mély nyomot hagyott benne az óvodai ügyeleten töltött négy nap.

Így történt, hogy itthon maradtak. Mindkét gyermeknek nyomatékosan elmagyaráztuk apával, hogy akkor lehetnek itthon, ha szót fogadnak. Az óvoda ugyanis nyitva van, aki itthon nem viselkedik jól, azt bármikor el lehet vinni. Néhány nap el is telt, felhívtam az óvodát, lemondtam az ebédeket, egyik reggel pedig elsétáltam a még ottmaradt ruhákért, cipőkért. Pár nap itthonlét után megkérdezték a gyerekek, hogy meddig is tart a nyári szünet. Mondtam, hogy nagyon hosszú ideig, de ennél pontosabban szerették volna tudni. Kicsit már tudnak számolni, nagyjából húszig, és azt is tudják, hogy a két kezünkön összesen tíz ujj van. Mondtam, hogy mutassák fel a tíz ujjukat és a tíz lábujjukat. Én is felmutattam. Na, mondom, ilyen sok, plusz még apa kezén az ujjak. Azt a csodálkozást! Leírhatatlan pillanat volt!

Folyt. köv. holnap!

A ti gyermeketek jár óvodába nyáron?

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog Facebook-oldalához ITT.

Vegyél részt a blog nagy nyári fotóversenyén! Részletek ITT.

A héten egyedi készítésű Kalánka kiskanalat is nyerhetsz! Kattints IDE.

A kép forrása: nlcafe.hu