Az elmúlt napokban megérintett az élet, mint körforgás szele. Pontosabban: születünk, felnövünk, megöregszünk, meghalunk. Egyszerűbben: születünk és meghalunk. Egyik barátnőmnek ikrei születtek. 12 óra múlva egy másik barátnőmnek meghalt a nagypapája. Harmadik gyermekünk néhány hónapja született. Két hétre rá nagynéném meghalt. Ebben az évben már két esetben is megérintett ez a körforgás. Mit jelent ez? Szomorúság és öröm. Fájdalom és boldogság. De az élet megy tovább. Minden esetben. A sorskerék tovább fordul. A mi feladatunk kiheverni.
Kórházban szültem. Futószalag. Sokan kórházban halnak meg. Futószalag. Nincs idő megállni, figyelni, átélni, átérezni, a hatalmas gépezet dolgozik tovább. A tömegtermelés áldozatai vagyunk. De rossz ez a kapitalista szöveg egy anyukától.
A nő, feleség, anya feladata a családi tűzhely őrzése, a család összekovácsolása, összetartása. Hogy mindenki érezze: mi egy család vagyunk, számíthatunk egymásra, megbízhatunk egymásban, mindent elmondhatunk egymásnak. Hogy ne csak a gépezet részeiként létezzünk. Otthon van idő örülni a születésnek, szomorkodni a haláleseten. Emlékezni.
Köszönöm! 🙂
Szép gondolat!