Mint olvasható volt korábban, az első három nap teljesen rendben ment. Mármint az oviban. Itthon folytatódott az ördögösdi.
Negyedik nap – a mélypont. Kisfiam nagyon fáradt volt már reggel is, az óvónéni is észrevette rajta. Délelőtt bepisilt. Kétszer. Ebédnél majdnem elaludt. Aztán alvás közben is bepisilt. Milyen jó, hogy bevittem gumilepedőt. És milyen jó, hogy van itthon váltás gumilepedő. Este kérdésemre, mely szerint ki megy holnap oviba, a következő választ kaptam: holnap zárva van az ovi.
Ötödik nap – kilábalás a gödörből. Reggel meggyőztem kisfiamat, hogy nem, nincs zárva az ovi, de utolsó nap és aztán jön a hétvége. Oké. Elmentek. Alváskor nem pisilt be. Csak véletlenül pisilés közben lepisilte a ruháját. Más nem volt. Amikor odaértem, rohant felém és közölte: anya, volt joghurt! És: anya, gyere be velem a terembe játszani. Kistesóval az ajtóban ácsorgok és mondom, megyünk haza. De miért megyünk haza? Cirkusz az öltözőben, nem akar jönni, nem akartja levenni a benticipőt se. Óvónéni kijön, kérdezi, mi a baj. Mondom: nem maradhatna még egy kicsit? Dehogynem. Végül erre nem kerül sor, de elmenőben még annyit mondok: jövő héten később megyek majd érte.
Amint kiléptünk az óvoda épületéből, de még nem értünk ki a kapun, kisfiammal, kislányommal, kistesóval, kis- és nagytáskával, babakocsival, hirtelen mindkettőnke pisilni kellett. Kisfiam önálló, gatya le, megöntözte a járda melleti fenyőt. Kislányom is letolt nadrággal várja, hogy segítsek. Erre egy KEDVES arra járó nagymama: mi van itt, popsimutogatás? Oda se nézek, pisiltetek, aztán megyünk. Haza. Hétfőig pá.
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a blog facebook-oldalához ITT, és pipáld be a tetszik gomb melletti kis nyilat lenyitva az “Értesítések kérése” sort, hogy ne maradj le egy posztról sem!
A kép forrása: nlcafe.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: