Barát

Mióta a gyerekek rendszeresen járnak közösségbe, vagyis kerekítve fél éve, mindig szóba kerül a barát. Van-e barátjuk, ki a barátjuk. A napköziben nem igazán volt senki. Az óvodában viszont szinte azonnal lett, már az első-második héten. Másfél hét ovi és másfél hét betegség után mazsoláim összeszámolták hány barátjuk van.

Kisfiamnak (az érthetőség kedvéért körülírva és nem névvel):

– anya a barátom,

– apa a barátom,

– kislány tesóm a barátom,

– kistesóm a barátom,

– ovistársam a barátom (mindenki tetszőlegesen behelyettesíthet bármilyen nevet);

Kislányomnak:

– anya a barátom,

– apa a barátom,

– kisfiú tesóm a barátom,

– kistesóm a barátom,

– ovistársam a barátom,

– kitalált személy a barátom (csak hogy neki több legyen).

Milyen sok barátjuk is van a gyerekeknek, az ember nem is gondolná!

És még nem soroltuk fel a többi családtagot, keresztszülőket, az óvónénit, a bébiszittert és még ki tudja.