Közeledik egy (két) ünnepnap. November 1. Mindenszentek ünnepe és november 2. Halottak napja. (Vagy másképp: Halloween.) Ez az ünnep minden nyelven ugyanazt jelenti, bárhol járunk a világban. Számomra azt jelenti: emlékezés. De: emlékezés nem csak belül, hanem “kívül” is. Vagyis felkeresem a már nem élő szeretteim sírját és virágot viszek a temetőbe. Legalább egy évben… Tovább »

Milyen találó kifejezés is ez: világháló! A Google Analytics szombat óta figyeli a blogomat. A sokféle adat meg információ közt egyelőre kicsit nehezen igazodok el, de rátaláltam egy részre, ami igen érdekes volt számomra. A program kilistázza, hogy honnan, azaz melyik földrészről, országból, városból kattintottak a blogomra. (Gondolom ehhez meg kell adni a lakhelyet, különben… Tovább »

Ahogy nőni-növögetni kezdett “kis családunk” létszáma, úgy változtak vendéglátási szokásaink is. Amikor még egy szál magamban, kis lakásomban éldegéltem, barátaim és családtagjaim látogattak meg. Ahogy emlékszem (bár az emlékek megszépülnek, ugye…), mindig kitakarítottam, rendet raktam, és nagyrészt készítettem is valamit (általában sütit, szendvicset), valamint vettem innivalót is. Kezdő konyhatündérként egyik kedves barátnőmet például meghívtam ebédre,… Tovább »

Ma estefelé, amikor épp a kisbabámat etettem a vendégszobában (azért a vendégszobában, mert a nappaliban a másik két gyerek mesét nézett, férj pedig a konyhában vacsizott és nem volt kedvem felmenni az emeletre, hogy azért biztos ami biztos, hallótávolságon belül maradjak), nosztalgia-érzésem támadt. Nem is olyan rég… még a nyári kánikulában, amikor a “nagyok” a napköziben voltak,… Tovább »

Az elmúlt hónapban sok változás történt a blogon, ez elsősorban a látogatottsági adatokat érintette. Örömteli hírrel szolgálhatok: egyre többen és többen nézik a blogomat, egyre több és több bejegyzésemet tartják a szerkesztők érdemesnek arra, hogy a cafeblog.hu vagy az nlcafe.hu oldalakra kikerüljön. Egyébként megtalálható még a blogom az nlcafe.hu/csalad menüpont alatt is. Ezzel egyetemben jelenthetem,… Tovább »

A házhoz menő szelektív hulladékgyűjtés keretén belül nemrégiben két új szemetessel lettünk gazdagabbak. Egyiknek sárga a fedele, a másiknak pedig kék. A sárga fedelű tartályba gyűjthetjük ezután a műanyag- és a fémhulladékot, a kékbe pedig a papírt és az italos kartondobozt. A kukákat négyhetente fogják üríteni. Nincs is ezzel semi baj, hiszen miért ne gyűjtsük… Tovább »

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány, aki ahogy felcseperedett, elvégezte iskoláit, majd munkába állt. Élt-éldegélt boldogan, dolgozgatott, szabadidejét pedig a családjával, barátaival töltötte. Aztán egyszer csak, hogy-hogynem, megismerkedett egy királyfival. Egymásba szerettek, összeházasodtak. Nagyon boldolgok voltak. A királylány nemsokára áldott állapotba került. Ekkor még boldogabbak lettek. A legboldogabbak azonban akkor lettek, amikor… Tovább »

Szeretek vasalni. Hogy miért? Mert jó látni, hogy egy gyűrött, kutyaszájábólhúztákki-benyomást keltő ruhaneműből szép lassan, lépésről lépésre hogy lesz elegáns, csinos darab. Szeretem sorba rakni a vasalandót aszerint, hogy melyiknek kell kevésbé meleg, melyiknek pedig nagyon meleg talp. A gőzölést is szeretem, mert szebb lesz tőle a ruha. Vasalás közben mindig a gondolataimba merülök. Rendszerezek,… Tovább »

Egyperces. Van egy lámpám. Nem én vettem, a férjem ízlését tükrözi. Gömbölyű, fehér bura, kerek, fémes talp. Felkapcsolni és lekapcsolni is könnyű. Csak hozzáérek, és kész. Világos lett. Vagy éppen sötét. Nem kell a kapcsolót keresgélni. Se reggel, se este. Ha a lámpám beszélni tudna, elmondaná, hogy esténként, elalvás előtt szeretek az ágyban olvasgatni, zenét… Tovább »

Amikor az ikrek egy évesek lettek, és már nem szoptattam, valamint nem féltem attól, hogy egy idegen miféle bacilusokat hozhat a házba, úgy éreztem, itt az ideje, hogy igénybe vegyek egy kis segítséget otthonra. Nem tipikus bébiszittert kerestem, aki játszik a gyerekekkel, amíg távol vagyok, hanem olyat, aki akár a jelenlétemben segít a gyerekek körül,… Tovább »

Az anyatejes táplálás felbecsülhetetlen a kisbaba számára. Minden csepp anyatej megfizetethetetlen érték a picinek. És ezt nem tudja senki mástól megkapni, csak az anyukájától. Sokan gondolják, hogy nem könnyű szoptatni. Sokak szerint meg könnyű. Valójában, ha belegondolsz, bármibe fogsz, semmi sem könnyű. Semmi sem egyszerű. Minimum át kell gondolnod, megtervezned az adott dolgot. Már ez is… Tovább »

Új szerelmem van. Így hívják: mei-tai. De nem csak egy általános, hétköznapi mei-tai. Ez egy bizonyos mei-tai. Ami most már az enyém. Gyönyörű és kényelmes. Sötétkékek a pántjai és kék kismadarak vannak a hátulján. Párnázott. Egyszóval tökéletes. Komolyan mondom. Nagyon szuper. És ami korántsem mellékes: a babám is szereti. Hogy miért lett az enyém? Hát… Tovább »

Barátnőmnek ikrei születtek. Egypetéjűek, két kisfiú. Van már egy két és fél éves kislánya. Nemrég azzal hívott fel, hogy nincs-e ötletem, mit csinálhatna a picikkel, mert nagyjából egy hete minden este 8 és 11 óra között üvöltenek. Próbáltam kérdezgetni, hogy esznek, mit esznek, hogy alszanak el, végül kiderült, hogy hasfájósak nappal is, így arra gondoltam,… Tovább »

Immár második alkalommal szerettek volna ikreim alvás előtt ők mesélni. Az első próbálkozást is megörökítettem itt a blogon, Gyerekmese címmel (https://nofeleseganya.cafeblog.hu/2013/09/13/gyerekmese/).   Kislányom: Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi és a felesége. Volt nekik egy kislányuk és egy kisfiuk. Mivel a kislánynak születésnapja volt, vettek finom tortát, megették, aztán elmentek kirándulni, majd… Tovább »

Kicsit messziről kezdem, de régebben valójában szerettem a házimunkát. Hogy mi a régebben az én esetemben? Amikor a kollégiumból kiköltözve saját kis – egyébként nagyrészt svájci frankhitlere vásárolt – lakásomban éldegéltem egyedül. Ez a korszak nem tartott ugyan sokáig, hiszen találkoztam életem párjával, akit szerencsére első ránézésre fel is ismertem, vagyis nem csak egy “férfi”… Tovább »