Házi segítőim

Kicsit messziről kezdem, de régebben valójában szerettem a házimunkát. Hogy mi a régebben az én esetemben? Amikor a kollégiumból kiköltözve saját kis – egyébként nagyrészt svájci frankhitlere vásárolt – lakásomban éldegéltem egyedül. Ez a korszak nem tartott ugyan sokáig, hiszen találkoztam életem párjával, akit szerencsére első ránézésre fel is ismertem, vagyis nem csak egy “férfi” vagy egy “ügyeletes szívtipró” volt a szememben, hanem a “valódi nagy Ő”.

De mielőtt elkanyarodnék… szerettem elmosogatni, kiporszívózni, mert nem volt nagy a lakás, azaz nem igényeltek túl sok időt a fenti műveletek, és utána olyan szép rend, tisztaság és jó illat lett, hogy megérte fáradozni. A mosást akkor nem szerettem annyira, mert alig fért el a szárító, mindig kerülgetni kellett, de ha már megszáradtak a ruhák és összehajtogatva bekerültek a szekrénybe, akkor jó érzés volt látni, hogy a héten megint van mit felvenni.

Aztán jött a “nagy Ő”, elköltöztem, és immár két főről kellett gondolskodnom. Eleinte közösen takarítottunk, de a mosás, vasalás, ruhahajtogatás hamar átszállt rám. Ahogy a főzés is, hiszen korábban kedvesem nem főzött magának. Megoldotta az ebédet munkahelyen, anyukánál, nagymaminál és különböző vendéglátó egységekben. Párom lakásában találkoztam először mosogatógéppel. Hamar megtanultam használni, de igazán jól csak sok gyakorlással sikerült. Nem mindegy ugyanis, hova, milyen edényt teszünk, milyen programot használunk. De tény, hogy a kipakolás-bepakolás kevesebb ideig tart, mint a mosogatás, és a gép lényegesen kevesebb vizet is használ.

Aztán, ahogy születtek a gyerekek, újabb segítőim lettek a háztartásban. A turmix és a szárítógép. Esküvőnkre kaptunk egy hatalmas többfukciós turmixgépet. Van rajta sima turmix, gyümölcscentrifuga, facsaró, daráló, és még ki tudja, hogy mi. Ennek jó hasznát vettem, főleg a bébipapik elkészítésénél. A szárítógépet pedig szinte csak isteníteni tudom. Külön van a mosógéptől, jól szárít, gyors is és a vasalást is megúszom. A ruha nem bolyhosodik, mert begyűjti a szöszöket. A vizet virágöntözésre használom. A gyerekeknek 3 óra múlva megint rendelkezésre áll a teljes ruhatár. A picim ruháit pedig magas fokon szárítom és fertőtlenítem is egyben.

A legújabb segítségeim pedig, mióta ismét elköltöztünk és ilyen okos gépek mellett sem bírnám egyedül – a takarítóm és a bébiszitter. Ők nem gépek, de megtanítottam őket a gépek használatára. Így hetente egy-kétszer nem én pakolom be az edényeket és a ruhákat. Főzés helyett pedig mostanában rendelem az ebédet. És hogy mit csinálok az ily módon felszabadult időmben? A három gyermekem gondozása, nevelgetése mindig ad feladatot. Férjemről már nem is beszélve. 🙂 Hiszen az élet nem csak házimunkából áll.

Ha tetszett a poszt, lájkold és oszd meg és csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog facebook-oldalához ITT.

Saját fotó – Nő Feleség Anya Blog