Életem legdurvább időszaka

Barátnőmnek ikrei születtek. Egypetéjűek, két kisfiú. Van már egy két és fél éves kislánya. Nemrég azzal hívott fel, hogy nincs-e ötletem, mit csinálhatna a picikkel, mert nagyjából egy hete minden este 8 és 11 óra között üvöltenek. Próbáltam kérdezgetni, hogy esznek, mit esznek, hogy alszanak el, végül kiderült, hogy hasfájósak nappal is, így arra gondoltam, hogy ez lesz a sírás oka. Mondta ugyanis bartánőm, hogy amikor pukiznak, akkor abbamarad a dolog, csak épp este nehezebben jön a szél. Emellett elmondta, hogy az állandó szoptatás mellett alig van ideje enni, inni, éjjel másfél órákat alszik…

Nosztalgia-érzésem támadt, és kicsit visszaemlékeztem 3 évvel ezelőttre, amikor nagyjából ezt éltem át én is. A picik születése után 6 hétig volt segítségünk, aztán már ketten a férjemmel elbírtunk a babákkal. Talán soha nem fogom elfelejteni, hogy miután megetettem mindkét babát és lefejtem a tejet, 1 órám maradt a következő etetés kezdetéig. Így eldönthettem, hogy eszem, iszom, alszom, vagy esetleg tisztálkodok. De mindig csak az egyikre volt idő. Ha ettem, nem jutott idő az alvásra, ha aludtam, nem jutott idő az evésre.

Hat hetesek voltak, amikorra megtanultak rendesen szopizni, akkor kezdtük gyakorolni az egyszerre szopit. Ezzel picit rövidült az etetési idő. De a mérés és a pótolgatás maradt. Aztán három hónapos kor környékén kezdtek egyre többet aludni éjszaka. Ez jó volt, de az éjszakai fejések maradtak. Négy hónaposak voltak, amikor begyulladt az egyik mellem, mert elaludtam a fejési időt. Nem keltem fel az órára. Öt hónapos korban kezdtem a hozzátáplálást, addig kizárólag anyatejet kaptak mindketten. Hét hónaposak voltak, amikor abbahagytam a fejést. Tíz hónapos korig szoptattam őket.

Tíz hónaposak voltak, amikor először máshol aludtunk, nem otthon.

Egy évesek voltak, amikor először eljutottam fodrászhoz. Szintén ekkor kezdtem egy diétába, hogy a rajtam maradt kilókból faragjak.

Most, hogy megint van egy picikém, újra átélem a babázás örömeit és ürömeit. De korántsem olyan húzós, mint az ikrekkel volt. Még úgy sem, hogy most már hárman vannak.

Minden ikres és nem ikres picibabás szülőnek sok boldogságot, erőt, egészséget és energiát kívánok!

Ha tetszett a poszt, lájkold és oszd meg és csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog facebook-oldalához ITT.

Saját fotó – Nő Feleség Anya Blog