Szeretek vasalni. Hogy miért? Mert jó látni, hogy egy gyűrött, kutyaszájábólhúztákki-benyomást keltő ruhaneműből szép lassan, lépésről lépésre hogy lesz elegáns, csinos darab. Szeretem sorba rakni a vasalandót aszerint, hogy melyiknek kell kevésbé meleg, melyiknek pedig nagyon meleg talp. A gőzölést is szeretem, mert szebb lesz tőle a ruha.
Vasalás közben mindig a gondolataimba merülök. Rendszerezek, tervezgetek, kitalálok, emlékezek. Nem tudom, miért pont akkor, más házimunka nem vált ki belőlem ilyen gondolat-folyamot. (Talán régen a mosogatás, de ott nagyon kellett figyelni, nehogy piszkos maradjon az edény.)
Pedig a vasalás vesztélyes üzem. Volt már néhány kisebb balesetem vasalóval. Az egyik még most is látszik a karomon. Ruhát még nem égettem oda. Bedugva se hagytam szerencsére.
Mióta szárítógépet használok és kitanultam a csínját-bínját, tudom, melyik programmal, hány perc alatt lehet ingeket, nadrágokat úgy megszárítani, hogy ne kelljen kivasalni őket. Meg egyébként is, a szárítógépben nem gyűrődik össze a ruha, ha a program végén kivesszük és nem hagyjuk bent fél napra.
Szóval már csak ritkán vasalok. Így a gondolataim rendezését máskorra kellett időzítenem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: