Van egy kávéreceptem. De igazából nem is kávé. Hagyományos értelemben nem. Mert koffeinmentes. És hogy mennyire recept? Azt döntsétek el ti!  (A kép forrása: nlcafe.hu) Sosem voltam egy nagy kávés. Az egyetemi vizsgaidőszakok és nagy tanulások idején kezdtem keresgélni valami “agyfrissítő” terméket, arra az esetre, ha a tea már nem lenne elég (nagy teás vagyok… Tovább »

Régóta keresek olyan naptárat, ami mutatja az összes létező világnapot. Ezekből ugyanis sok van, és valószínűsítem, hogy nemcsak sok, hanem egyre több is. Nem tudom, létezik-e olyan naptár, ami az összeset tartalmazza, de egy orosz regényben olvastam róla. (Persze ez lehetett kitaláció is.) A regény szerzője Okszana Robszki és 2005-ben jelent meg. (2006 óta ez… Tovább »

Azt mondhatom, szerencsés vagyok. Három gyermekem közül ugyanis kettő “jó evő”. Vagy hogy is fogalmazzak? Jól eszik. Szeret enni. Nem válogatós. A harmadik viszont igen. Kínszenvedés belediktálni valami (rendes) ételt. Régebben nem is tudtuk, miből merít energiát, mert a tányéron rendszeresen ott maradt az étel. Később, miután belekóstolhatott, folyton csak az édességet, a csokit, a… Tovább »

Ma van a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja. Az ENSZ 1999-ben határozatban rendelte el ennek a nemzetközi napnak a megtartását, bár az aktivisták már 1981 óta megemlékeznek róla. Magyarországon a “Mondj nemet a nők elleni erőszakra” nevű kezdeményezés hatására 2013. július 1-jétől a kapcsolati erőszak önálló törvényi tényállás lett a Büntető Törvénykönyvben és súlyosabban büntetendő,… Tovább »

Ahogy túléltük az etetés okozta álmatlanságot és fáradtságot, illetve már szakavatott mozdulatokkal végezzük ezt és minden eshetőségre fel vagyunk készülve; azaz tudjuk, mi vár ránk, ikreinkkel újabb kihívások elé nézünk. Az egyik ilyen téma: a játszótér! Hogy menjünk játszótérre két gyerekkel? A játszótérre való eljutás általában egy külön történet, de ha már ott vagyunk, mit kezdjünk… Tovább »

Szokásos hétköznapi reggel. Babánk kel, átmegyek hozzá, megetetem, pelust cserélek. A pelenkázás közepén tartok, amikor hallom, hogy nyílik a gyerekszoba ajtaja. Kezemet szigorúan a babán tartva – nehogy leessen a pelenkázóról (nehogy, te jó, ég, már úgy rugdalózik, hogy nagyon figyelni kell rá), – tehát egyik kezemet szigorúan rajta tartva, nyújtózkodva, kitekeredve kinyitom az ajtót és kinézek…. Tovább »

Dupla szülinap van ma. A Nő Feleség Anya Blog, a blogom, három hónapos, a blog facebook oldala pedig egy. Az elmúlt hónapban is sok minden történt. Bár már nem kerülnek ki a cikkeim annyira gyakran a cafeblog és nlcafe oldalakra, mint az előző hónapban, de mégis sokan nézik és olvassák a blogot. Nagy ritkán még hozzászólás… Tovább »

Az evés minden kisbaba számára nagyon fontos tevékenység. Eleinte szinte az egész nap az etetésről szól. De nem is baj, hogy nincs nagyon más, ez is éppen elég feladatot jelent a szülés után az anyukáknak. Kezdetben az evés kielégíti a baba szinte minden igényét. Ezen a módon érik ingerek, érzi anyukája közelségét, érintését, szívverését, illatát, a szopi tehát… Tovább »

Laci három éves lett, és elkezdett óvodába járni. Ahogy otthon is, az óvodában is sokszor autókkal játszott. Felfedezett egy nagy, összerakós autópályát, felépítette és azon versenyeztette a kocsikat. Egy nap, miközben játszott, odament hozzá Karcsi és megszólította: – Laci, adj nekem is egy autót, hadd játsszak itt én is! Versenyezzünk! – Nem adok! – mondta Laci…. Tovább »

Gyermekeimet már egészen korán érdekelni kezdte a gasztronómia világa. Ha jól emlékszem, egy éves szülinapjukra kaptak játék konyhai felszerelést, némi étkészletet és műanyag, illetve textil zöldségeket, gyümölcsöket. Azóta bővült a paletta egy süteménysütő-szettel és időnként a háztartási szemétből is kikerül egy-egy hasznosítható gasztrokellék. Ilyenformán a főzés elindult! Eleinte a játékbabának, kismackónak főztek, megetették, megitatták, majd jöttek… Tovább »

Jó, hogy van kertünk. Régen azt gondoltam, a gyerekek miatt kell. De most már tudom: magunk miatt is. Nagy öröm a kert. Nekem szinte minden érzékszervemre hat. Amikor kimegyek, a szemem gyönyörködik a fákban, bokrokban, virágokban. Az orromon keresztül magamba szívom a növények illatát. A fülemmel pedig hallgatom a madarak csiripelését. Nyáron megízlelem a gyümölcsfák… Tovább »

A mai napon számomra furcsa dolog történt. Bedobtak a postaládánkba néhány reklámújságot. Ez még nem olyan furcsa. A gyerekek behozták az újságokat ovi után. Ez sem furcsa. Este, fektetés után, miközben elpakoltam a konyhában és tettem volna arrébb a lapokat, megakadt a szemem egy szón: KARÁCSONY. Belelapoztam a küldeménycsomagba. Négy különböző nagyáruház prospektusai voltak benne,… Tovább »

Napos őszi reggelre ébredtünk. Csodásan indul a nap, ha besüt reggel az ablakon a fény és szelesen játszik a redőny rácsai között. Bár túl meleg nincs kint, de az ember szívét mégis melengeti a napocska. A gyerekek öltözködés közben felfedezik árnyékaikat a falon, bohóckodnak, integetnek; én csigát és lepkét formázok a kezeimből. Késő nyári hangulat… Tovább »

Agyalok. Olyan sok minden jár a fejemben, hogy nem is tudok megszólalni. Írni se. Sajnos. Pedig szerettem volna. Más dolgom nincs most, itt ez a szombat este, elaludtak a gyerekek… De nem megy. Nem és nem. Ebből a káoszból nem jön ki semi értelmes. Így hát felteszem a kérdést: miről szeretnétek olvasni? A következő címektől zsong… Tovább »

Rovatom van a nlcafe.hu-n! A www.nlcafe.hu/csalad és a www.nlcafe.hu/baba oldalon hetek óta kint van a blogom néhány másik bloggal együtt. (Aki nem hiszi, járjon utána!) Hurrá!... Tovább »

Eltelt lassan egy hét, így már bizton állíthatom: túléltem az őszi szünetet. A szünet nálunk már pénteken elkezdődött, ugyanis miután csütörtökön szólt az óvónő, hogy kisfiam végigköhögte a délutáni alvást, illetve; miután estére az egész testén kiütések jelentek meg és az egész csütörtökről péntekre virradó éjszakát végigköhögte, és sajnos nem volt itthon semmi, amit adni tudtam… Tovább »

Babánk immár hat hónapos lett. A kommunikációja immár nem csak egysíkú sírás, hanem sokkal több annál! Soha nem volt egy sírós fajta. Csak akkor sír, ha álmos, vagy, ha éhes, de már nagyon. Viszont sokat mosolyog. Bárkire, aki mosolyog rá. Ennek persze mindenki nagyon örül. Én, apa, a tesók, más családtagok, az utcán sétáló néni,… Tovább »

Főzök a babámnak. Te is? Ha nem, hidd el, érdemes. Hogy miért? Mert csodálatos élmény látni, ahogy az anyatej mellett-után (amit szintén Te “készítettél” neki), ízlelgeti-eszegeti az általad főzött gyümölcs- és/vagy zöldségpürét. Később pedig majd a családi ebéden is részt fog tudni venni, hiszen ezt is tudod majd úgy alakítani, hogy ő is ehessen a menüből…. Tovább »

Írok, olvasnak. Írok, olvasnak. Kitesznek, nem tesznek. Írok, olvasnak. Olvassa a családom. Írok, olvasnak. Olvassák a barátok. Írok, olvasnak. Olvassák az anyukák. Írok, olvasnak. Olvassák az apukák. Írok, olvasnak. Olvassák a nagymamák. Írok, olvasnak. Olvassák a nagypapák. Írok, olvasnak. És még sokan mások is, olvassák a netpapírt, Mert ha jő az este, A napjuknak vége,… Tovább »