A mai napon számomra furcsa dolog történt. Bedobtak a postaládánkba néhány reklámújságot. Ez még nem olyan furcsa. A gyerekek behozták az újságokat ovi után. Ez sem furcsa. Este, fektetés után, miközben elpakoltam a konyhában és tettem volna arrébb a lapokat, megakadt a szemem egy szón: KARÁCSONY. Belelapoztam a küldeménycsomagba. Négy különböző nagyáruház prospektusai voltak benne, és mindegyiknek a kezdőlapján szerepelt ez a szó: KARÁCSONY.
Teljesen elhűltem és el is kezdtem gondolkodni: milyen hónap is van? Hányadika is van? Lemaradtam volna valamiről?
Elég gyorsan rájöttem: november (ismétlem: november) 12-e (ismétlem: 12-e) van! Egy hónappal előrehozták volna a karácsonyt?! (Karácsony előtt 2 héttel nem lenne furcsa ilyen újságokat kapni…)
Még most is csodálkozom, egyszerűen nem térek magamhoz. Ennyire fogyasztói társadalom lettünk?! Ezt nem tudom felfogni. Már most izgulnom kellene az ajándékok miatt? Nehogy elfogyjanak? Egyébként biztos velem van a baj, én nem vagyok elég haladó szellem, hiszen most látom, hogy több internetes oldal is közöl ilyen-olyan, karácsonyi témával foglalkozó cikket. Sőt, Vintage Bazaar is idézem: “Karácsonyig, azaz idén már csak szerdáig fogadok egyedi ApaCuka kerámia rendelést! Ha szeretnél, akkor írj: info@vintagebazaar.hu”! Illetve az idén nem ez az első ilyen dolog: egyik családtagunk már októberben kérte a karácsonyra készülő, jövő évi naptárba teendő fényképeket; akkor is hasonlóképpen csodálkoztam, mint most. Persze ezeket az ajándékokat még el is kell készíteni! Hiszen egyedi dolgokról van szó! De a hipermarketekben kapható termékekről ez nem mondható el.
Az idei karácsony tehát, úgy tűnik, nem lesz mindennapi. De elsősorban nem a fenti okok miatt. Van ugyanis két személy, igen közeli hozzátartozóm, akik még az újságok és az internetes cikkek előtt (!) kérdezgettek a karácsonyról. Ők természetesen a két ovisom. Bizony. És! Ami ütős: tavaly még nem kérdeztek semmit. Most először emlékeznek a karácsonyra (és a Mikulásra)! Emlékeztek a feldíszített karácsonyfára és az ajándékozásra is. Valamint: várják a telet, mert akkor esni fog a hó és lehet hóembert építeni! Hurrá! (3 évesek)
Az újságok láttán nem kezdtem szédült ajándékvásárlásba és valahogy a közelgő Karácsony szele sem érintett meg. De a rend kedvéért és persze az ünnepre való ráhangolódás kedvéért – amit úgy tűnik nem lehet elég korán kezdeni – megosztom Veletek kedvenc karácsonyi versem:
Ady Endre: Karácsony
I.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszu sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből –
Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…
/Forrás: www.mek.oszk.hu/
Forrás: www.szepkaracsony.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: