Az evés minden kisbaba számára nagyon fontos tevékenység. Eleinte szinte az egész nap az etetésről szól. De nem is baj, hogy nincs nagyon más, ez is éppen elég feladatot jelent a szülés után az anyukáknak. Kezdetben az evés kielégíti a baba szinte minden igényét. Ezen a módon érik ingerek, érzi anyukája közelségét, érintését, szívverését, illatát, a szopi tehát számára minden az egyben. Ezen kívül pedig még alszik is. A babák a nagykönyv szerint nagyjából három óránként esznek,, éjjel és nappal is. Egy szoptatás átlagosan egy órán keresztül tart. Így az anyukáknak is marad némi ideje a szoptatások között, nagyjából másfél-két óra, amit alvásra, evésre vagy egyéb tevékenységre fordíthatnak.
Nem így az ikreknél. Vagyis de. Csak épp amikor megetette az anyuka az egyik babát, utána nem pihen, hanem megeteti a másikat is. Ha az átlaggal számolunk, akkor ez úgy két- két és fél órát vesz igénybe. Vagyis mindössze fél-egy óra marad a következő etetésig. Ennyi idő alatt épphogy bekap az anyuka egy falatot és némi mosdóhasználat után kezdi elölről.
Még rosszabb a helyzet, ha nem “csak” szoptatni kell, hanem esetleg fejni is, vagy ki pótolni a szopit (üvegből). Ekkor aztán végképp semmi idő nem marad az etetések között! Ezt csak az tudja elképzelni, aki átélte! Én átéltem (túléltem, a pótlásos, fejős verziót), és amikor barátnőmnek ikrei születtek és azzal hívott fel, hogy konkrétan pisilni meg inni sincs ideje, megnyugtattam, hogy ez normális, és biztattam, hogy tartson ki, majd szépen alakulni fog a dolog és ennél már csak jobb lesz!
Mit tehetünk ebben az esetben? Hiszen az anyukának nem csak a babák, hanem önmaga ellátása is a feladata lenne, hiszen úgy lehet elegendő teje, ha megfelelő mennyiségű folyadékot fogyaszt és rendesen étkezik! Mellesleg nem ártana a szülésből is felépülni!
Először is, ki kell húzni valahogy azt az időszakot, amikor külön esznek a picik. Majd, amikor már ügyesen szopiznak, meg kell próbálni az egyszerre való szoptatást. (Hármas ikreknél ez már nem megy, de melléjük az állam ad egy dadát, szóval ott van, aki megoldja az egyik kisbabát…) Nem nehéz belátni, hogy ezzel időt takaríthatunk meg. Nem beszélve arról, hogy nem kell hallgatnunk az esetlegesen előbb felébredő babánk ordítását, miközben mi még javában a másikat etetjük… Etetés után egyik babánkat egyik, másik babánkat másik vállunkhoz téve tudjuk büfire bírni a picikéinket. Ha pótolnunk kell a szopit, akkor pedig használjuk bátran az autós hordozót: babákat bele, a két cumisüveget pedig két kezünkkel tudjuk tartani. Nekik csak nyelni kell. Bízhatunk benne, hogy ha “rendesen” beindul a tejünk, akkor a pótlást majd idővel elhagyhatjuk. A fejés elhagyásával csak óvatosan, nehogy ne fejjünk és attól meg begyulladjon a mell – de ez már egy másik történet.
Persze a segítség sosem árt. Ha férjünk hazajön, nyugodtan fogjuk be őt is, illetve anyukánkkal, anyósunkkal vagy egyéb családtaggal, akivel jó a kapcsolatunk, megbeszélhetjük, hogy vegyen ki szabadságot és azt az időt szánja ránk. A külön való etetés jó esetben nem tart sokáig. Persze a szimultán sem könnyű, de ha van lefejt tej a hűtőben, akkor időnként helyettesíthetőek vagyunk, annál is inkább, mert az anyukának is szüksége van alvásra (nem beszélve a többi alapvető szükségletről, ezekre mindre kell idő).
Borzasztóan nehéz a szülés utáni első időszak, akár egy, akár több gyermekről van szó, de ennek is megvan a maga szépsége és túl lehet, túl kell élni. Később majd jó lesz visszagondolni rá, hogy akkor még… a mi picikénk… milyen… pici volt, egy puha, meleg kis gombóc, aki elfért… a tenyerünkben.
Forrás: www.nlcafe.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: