Itt a vége, fuss el véle 2013! Az idén alakult a blogom, nem sokkal több, mint 4 hónappal ezelőtt. Ebben a négy hónapban egy szerző, vagyis én, közel 100 bejegyzést publikált. A blogra összesen közel 13.000 kattintás érkezett. A legjobb napon több, mint 600-an olvasták, átlagosan napi 100-an szoktak benézni. A blog facebook-oldalát jelenleg 37 fő kedveli…. Tovább »

Az ünnepek és a vendégség egymástól szinte elválaszthatatlan fogalmak. Ha mi rendezünk vendégséget, ha mi megyünk valahová, mindegyik sok szervezést igényel, főleg gyerekekkel. Itt a szilveszter és az újév, ha esetleg vendégeket hívnánk, és nem mi mennénk el otthonról… https://nofeleseganya.cafeblog.hu/2013/10/27/ha-josztok-lesztek-ha-hoztok-esztek/ A bejegyzés végére hozzátenném, hogy az idén karácsonykor nem mi mentünk a családhoz, hanem minket látogattak… Tovább »

Ünnepi sorozatom harmadik részében két bejegyzésemet ajánlom Nektek, amelyek szintén egy kényes témát feszegetnek, mégpedig azt, hogy kire bízzuk a picinket? Ez nem könnyű, hiszen nagyjából ugyanannyira vágyunk arra, hogy kicsit kikapcsoódjunk egy gyerekmentes délután vagy este keretében, mint hogy a picinkkel legyünk. Még ha meg is találtuk a megfelelő személyt, aki vigyáz majd szemünk… Tovább »

Az első rész folytatásában… azaz, ha már megfogantak, megszülettek a gyerekek, akkor merül fel a szoptatás kérdése. Bár van, akinek ez nem kérdés. Úgy látszik, rajtam kívül is sok embert foglalkoztat ez a téma, hiszen az erről szóló bejegyzésem volt az egyik legolvasottabb az idén. Még hozzászólás is érkezett hozzá! https://nofeleseganya.cafeblog.hu/2013/10/16/szoptatas-avagy-kuzdelem-az-anyatejert/... Tovább »

A decemberi ünnepek táján fogan a legtöbb baba. Talán nem véletlenül. Ilyenkor általában szabadságon vagyunk, együtt vagyunk, egymásra figyelünk, pihenünk, kikapcsolódunk. Ugye? Aztán… úgy 8-9 hónap múlva, ha megszületik a baba, elkezdődik egy egészen más időszak. Nekem ez volt életem legdurvább időszaka. A bejegyzést természetesen nem elrettentésnek szántam! 🙂 https://nofeleseganya.cafeblog.hu/2013/10/12/eletem-legdurvabb-idoszaka/ (Ezt az évet az eddigi… Tovább »

Mindenkinek, aki látja ezt az üzenetet: Kellemes, meghitt karácsonyi ünnepeket és boldog, szerencsés új évet kívánok! Forrás: nlcafe.hu... Tovább »

A sötétség minden télen beborít minket. Persze nem annyira, mint egyes, tőlünk északabbra fekvő országokban, ahol szinte egész télen szinte egészen sötét van, de már napok óta észreveszem, hogy nagyjából reggel fél nyolc felé világosodik csak. A lakásban még fél kilenckor is elviselem, sőt, igénylem a lámpafényt. Délután pedig már fél három körül felkapcsolom, pedig állítólag… Tovább »

Kedves Olvasóm! Örömteli hírrel szolgálhatok: ma négy hónapos a blogom (a blog facebook oldala pedig kettő)! Ma úgy ünneplek, hogy a blog életében először, pont a mai napon duplán szerepelek a cafeblog.hu oldalon, azaz két bejegyzésem is kint van egyszerre! Nagy öröm ez nekem! Ismét meg szeretném köszönni mindenkinek, aki olvassa a blogomat, hogy érdemesnek… Tovább »

A minap egy levelet találtam a postaládában. Nini, mondom, látva, hogy nem újabb számlalevél érkezett. Ez bizony egy magánlevél. A második dolog, amit megnéztem, természetesen, hogy ki a címzett. Meglepődve láttam, hogy ÉN vagyok! Aztán a feladóra tévedt a szemem, akiben felismertem egyik régi jó barátnőmet. De rég kaptam levelet! – gondoltam magamban. Ahogy vittem befelé a borítékot,… Tovább »

Öt év. Öt év nagy idő? Azt hiszem, nekem igen. Az elmúlt öt évben igencsak megváltozott az életem. Öt éve még egyedül élő, tanuló-tanító-dolgozó szingli csaj voltam, most pedig férjezett, három gyermekes anyuka és író, bloggerina. Nő, feleség, anya, szakács, cukrász, mosónő, takarítónő, bébiszitter, dajka, titkárnő, néha kicsit orvos, ápoló, felolvasó, társalkodónő, pincérnő, óvónő, dadus,… Tovább »

Lassan, de biztosan minden ajándékot beszereztünk és kialakult az ünnepi “menetrend” is, azaz, hogy ki, mikor, hova megy, ki jön hozzánk, kihez megyünk mi. Mivel öten vagyunk, ebből kettő kisgyerek és egy pedig baba, bizony nem mindegy, hogyan döntünk. Most is, mint mindig, főleg a gyerekek érdekeit tartottuk szem előtt, de emellett igyekeztünk olyan menetrendet összeállítani, ami… Tovább »

Amikor megszülettek az ikreink és nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a barátnőimmel a kapcsolattartás ezentúl nem lesz olyan egyszerű, és időnként igen egyedül éreztem magam (nekik akkor még nem voltak gyerekeik és nem tudtam ezeket a témákat megbeszélni velük), titokban mindig arra számítottam, amit egyébként az interneten olvastam, hogy ha majd fogok járni a gyerekekkel játszótérre és… Tovább »

Amikor megszülettek az ikreink, eleinte nem is éreztem, hogy valami elkezdődött. Tele voltam szeretettel, energiával. Egy hetet töltöttünk kórházban, ahol gyógyulgattam és szoptattam a piciket. Amikor beléptünk lakásunk ajtaján (ahova a szülés előtt egy héttel költöztünk be), az első pelenkázáskor még volt bennem egy kis para: mit fogok én ezzel a KÉT zsemlegombóccal kezdeni egyedül?… Tovább »

Ebben az időszakban minden gyermekes család otthonában központi helyen áll a porszívó, és akár minden nap használatba is kerül. De nem a hagyományos módon, hanem orrszívó-porszívóként. Nincs ez másképp nálunk sem. Egyik nap, amikor itthon voltak a gyerekek az óvodából és orrszívásra került a sor, a következő történt: a két háromévesem levette az orrszívót a helyéről,… Tovább »

Mit szeret a babám? Elsősorban a zöldségeket! Meglepő, nem? A gyümölcsöket ugyan megeszi, de általában fintorog közben. Én azt gondolom, talán túl édes neki az ízük. Tél lévén ugyanis bébiételes őszibarackot és szilvát kap, ezeket pedig hol almával, hol körtével keverem, és még teszek bele némi gabonapépet is. A cseresznye és a meggy nemsokára következik,… Tovább »

A rend, az a fránya rend és az állandó rendrakás! Gondolom senkinek nem kell bemutatni a kisgyerekek által lakott területek veszélyeit, amikor az ember olyan dologra lép rá, amire nem is gondolna (mióta sikerült néhány kék-zöld foltot szereznem a talpamra, ami nagyon is fájt és igencsak nehezen múlt el, szigorúan papucsban járok itthon)… Mióta ők is… Tovább »

Ma délután, úton hazafelé, havat láttam, tőlünk nem is olyan messze. Este pedig, a fürdetés után, babánk kis szobájának ablakán vettem észre hópelyheket. Ahogy a konyhaablakból kinéztem az utcára, láttam, hogy havas az úttest és a szomszéd autóján is fehérlik abból a bizonyos csapadékból, amitől – azt hiszem – beköszönt a tél. Én a tél kezdetét… Tovább »

Ma van advent első hétfője. Ebből következik, hogy tegnap volt advent első vasárnapja. Idén először készítettem kis családunk számára adventi koszorút és ajtódíszt. Annak örömére tettem ezt, hogy a “hozzávalókat” a saját kertünkből tudtam összeszedni. A gyerekeknek nagyon tetszik. De nem a koszorú, hanem az, hogy meggyújtottuk a gyertyát és ők elfújhatták. Ma megint kérték,… Tovább »

A titokzatos csizmaevő szörny  címmel várhatóan hétfőn, december 2-án egy új, különleges mesekönyv jelenik meg. Benne van az én mesém is. A könyv már előrendelhető, itt: http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/gyerekirodalom/mesek/a-titokzatos-csizmaevo-szorny-igaz-tortenetek-valodi-gyerekekrol Egy kis kedvcsináló: Különleges mesekönyv igaz történetekkel valódi gyerekekről: Marciról, Julcsiról, Csabiról, Zsófiról, Bencéről, Norbiról, Napsugárkáról, Áronról, Balázsról, Liliről, Nándiról, Violáról, Lackóról és Vincéről.  A titokzatos csizmaevő szörny… Tovább »