Ma van advent első hétfője. Ebből következik, hogy tegnap volt advent első vasárnapja. Idén először készítettem kis családunk számára adventi koszorút és ajtódíszt. Annak örömére tettem ezt, hogy a “hozzávalókat” a saját kertünkből tudtam összeszedni.
A gyerekeknek nagyon tetszik. De nem a koszorú, hanem az, hogy meggyújtottuk a gyertyát és ők elfújhatták. Ma megint kérték, hogy gyújtsam meg. Értik azt is, hogy ha már mind a négy gyertya égni fog, akkor már nagyon közel lesz a karácsony. Várják is, vagyis rájuk is átragadt az adventi hangulat, de nem ám a hagyományos értelemben; nem, kérem. Ők azért várják a karácsonyt, mert akkor lesz szaloncukor a karácsonyfán és ajándékot fognak kapni. De hát mit tegyünk, ilyenek a gyerekek. És ez így is van rendjén. Nekem már az is újdonság, hogy egyáltalán emlékeznek a karácsonyra.
Már csak egy kérdés maradt: hova tegyem a díszeket? A koszorút persze az asztal közepére. Na de mi lesz az ajtódísszel? Az ajtónkon semmiféle kiszögellés nincs. Még nem jöttem rá, hogy tegyem oda a díszt. Az ajtóba szöget vagy egyéb kampót nem szándékozom beverni. Így lehetséges, hogy az ajtó előtti lépcső korlátjára fogom felkötnia díszt. Ott legalább jól látszik, ha jön be az ember. Ezen kívül még a kapura is tehetem. De jó, hogy advent van, és az ember kicsit kizökkenhet a mókuskerékből és olyan problémái akadnak, amik az év más szakában nincsenek! Mit is tennénk a hosszú téli estéken, ha nem lenne az ünnep, amire lehet készülődni…
Boldog karácsonyvárást!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: