Lassan, de biztosan minden ajándékot beszereztünk és kialakult az ünnepi “menetrend” is, azaz, hogy ki, mikor, hova megy, ki jön hozzánk, kihez megyünk mi. Mivel öten vagyunk, ebből kettő kisgyerek és egy pedig baba, bizony nem mindegy, hogyan döntünk. Most is, mint mindig, főleg a gyerekek érdekeit tartottuk szem előtt, de emellett igyekeztünk olyan menetrendet összeállítani, ami minden résztvevőnek megfelel. Másrészről, mivel mindenkivel közeli viszonyban vagyunk, így a készülődés fáradalmait is meg tudjuk osztani, és nem szakad minden egy ember nyakába. Minden jel arra mutat tehát, hogy örömteli ünnepnek nézünk elébe.
Azon kezdtem ma gondolkodni, vajon időben vagyok-e még a mézeskaláccsal, vagy esetleg valami új, eddig még nem kóstolt sütivel kellene előrukkolnom? A karácsonyi menü is még tervezés alatt van, a leves nem gond, de a második… Csüggedni azonban semmiképp nem fogok, hiszen temérdek gasztroblogger tevékenykedik helyettem, már ami a tervezgetést és a recept-megosztást illeti (úgy értem megfőzni senki nem fogja helyettem…).
De nemcsak én készülök a karácsonyra. A gyerekek nemrég kérték, hogy vegyük elő a karácsonyi cd-ket és hallgassuk meg a dalokat. Alig várják, mikor fogjuk majd a negyedik gyertyát meggyújtani az advent koszorún. Kisfiammal nagy tervünk van: karácsonykor ugyanis megpróbál majd pelus nélkül aludni éjszaka. Ez az első olyan karácsony, amikor már emlékeznek a karácsonyra. (Ma volt az óvodában a gyerekeknek karácsonyi ünnepség, de nem akartak mesélni róla és azt sem hagyták, hogy kitaláljam, milyen volt.) Férjem a munkahelyen a szabiért küzd. Egyedül babánk nyugodt teljesen, de dolga neki is akadt: a múlt héten áttört az első foga, és a második is igencsak készülődik…
A környékünkön most már igen megszaporodott a szépen kivilágított fenyőfák, kerítések, ajtók, ablakok, tetők, feldíszített lépcsőkorlátok száma, és többféle kapu- illetve ajtódíszben is gyönyörködhetünk. Így ismét van látnivaló az óvodából hazafelé (általában már sötétben jövünk…).
Ilyekor, karácsony táján, mindig beteszem a kedvenc karácsonyi dalomat:
Miután meghallgattam, azok a régi szép idők jutnak eszembe, amikor még az egyetemi kollégiumban, várva a karácsonyt, minden nap, hazaérkezéskor lejátszottam ezt a dalt, többször is, nem kis hangerővel és még énekeltem is hozzá. Akkoriban a telefonom csengőhangja is ez volt, persze csak úgy egy hónapig, hiszen újév után aktualitását vesztette (de csak egy időre). Egy alkalommal, a sokadik lejátszáskor átkopogott a szomszéd szobából az egyik lány, de NEM, ismétlem NEM azt kérte, hogy fejezzem be és kapcsoljam ki, hanem azt mondta, mióta erre a számra jövök haza, neki is minden nap jókedve támad!
Remélem Nektek is! Boldog Ünnepvárást!
(A fenti kép forrása: www.nlcafe.hu)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: