Hogy telt az idei (bocs, tavalyi) karácsony? Teljességgel állíthatom: más volt, mint a többi. Megkockáztatom, hogy más volt, mint eddig bármelyik karácsony életemben. De nem csak utólag volt más, már másnak is indult; még azelőtt, mielőtt elkezdődött volna.
Először is, életemben először, a család jött hozzánk karácsonykor, és nem mi mentünk a sokak által road-show-nak nevezett ünnepi utazásra. Köszönhető ez annak, hogy nem is olyan nagyon rég újabb taggal gyarapodott kis családunk, harmadik gyermekünk személyében. Mivel a nagyszülők közül senki sincs “öten”, így mindenki belátta, megértette, ahogy anyukám fogalmazott: “annak kell mennie, akinek könnyebb”. Mindekinek azt kívánnám, hogy a karácsony bárcsak ne a rohanásról, road-show-ról szólna, hanem az együttlétről, a szeretetről, és az egymásra figyelésről. Arról, hogy kicsit megállunk és ünnepelünk. Egyébként mi szívesen vagyunk házigazdák, így örültünk, hogy nem kell három gyermekünket puccba vágva felkerekednünk.
Mindezekből kifolyólag, a második “furcsaság” tárgya épp a “menetrend” volt. Ragaszkodom ahhoz, hogy karácsonykor mindenképp legyen egy nap, amikor csak öten vagyunk, ünnepelünk, és nem jön hozzánk senki. Ez általában a 24-e szokott lenni, ha sikerül. De minimum a szenteste legyen ilyen. Mivel azonban idén 24, 25. és 26-ára is ígérkezett vendégség, így ez a “közös nap”, közös döntés alapján, a 23-a volt. A karácsonyfát pedig már 22-én, a gyerekek lefektetése után feldíszítettük, hogy másnap egész nap élvezhessük az ünnepet. Előre főztem is és így 23-án tényleg az egymásra figyelésé és persze a játéké volt a főszerep. A gyerekeknek nagyon tetszett a karácsonyfa, sikongattak, ugráltak, amikor meglátták. Babánk is érzi, hogy ez egy nem mindennapi dolog, emiatt szinte minden nap újra és újra felfedezi a nappalinkba költözött “új jövevényt” – (még az is lehet, hogy elfelejti másnapra mit látott… hiszen még olyan kicsi).
Végül harmadik dolog, ami különlegessé tette ezt a mostani a karácsonyt, egy előre nem látható esemény volt: röviddel az ünnep előtt megbetegedtünk, mégpedig családilag. (Még soha nem voltunk betegek karácsonykor.) Bár mire jött a család, némiképp összeszedtük magunkat és sikerült szalonképesnek mutatkoznunk, sajnos rájuk ragasztottuk a kórt, ami nem volt kellemes. De ez már egy másik történet.
Nem számít tehát, hogy melyik nap, hányadika, satöbbi. Ez csak egy jelzés a naptárban, egy szám és néhány betű. Az érzés nem ebből jön. A karácsony melege nem a számokban rejlik. Talán a road-show-kat is elkerülhetnénk, ha kicsit szabadabban, tágabban értelmeznénk a karácsonyt. Erre az idén még lehetőségünk is volt, hiszen keddtől vasárnapig szabadnapok sokasága állt rendelkezésünkre.
Nem tudom, jövőre hogyan fog alakulni a karácsony, de az idén valóban jól sikerült – és ezzel mindenki egyetért, ellenőriztem – remélem Nektek is!
Forrás: nlcafe.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: