Butafon

Közhírré teszem: nekem nem okos, hanem úgynevezett “buta” telefonom van. Még mindig. Nem vagyok egy divatmajom, nem igazán követem a különböző trendeket sem, nőként, feleségként és anyaként a különböző ketyerék hasznosságát figyelembe véve választok és addig használom, amíg teljesen, totálisan szét nem megy az adott eszköz. Vagy amíg olyan baja akad, ami lehetetlenné vagy legalábbis nagyon kényelmetlenné teszi a használatot. Vonatkozik ez mobiltelefonra, laptopra, biciklire, mindenre.

Az első mobilomat azért cseréltem le, mert tönkrement az aksija, meg a második aksija is, de az már sokkal hamarabb. Már egy egész napot sem bírt ki töltés nélkül, így inkább egy új mobilra költöttem, nem pedig akkumulátorra. A készülék négy éves volt. A második mobilom beázott és zárlatos lett, két évesen. A harmadikon elromlott valami úgy, hogy nem lehetett hallani semmit, amikor hívtak. Három éves volt a cserekor. A mostani így a negyedik mobilom. Idén lesz öt éves. Kibírta a gyerekeket (eddig), csak a képernyőjéről már kezd lejönni, lekopni a borítás. Nem ám sugárzást kapok, kell egy új telefon! A piros gomb egyébként már többször elromlott rajta, de valami rejtélyes módon eddig mindig megjavult. Karcolások, törések, benyomódások is tarkítják, de működik. Egyre gyakrabban kell tölteni is.

Férjem azt mondta, hogy a születésnapomra kapok egy okostelefont. Válasszak egyet. Én meg csak töröm a fejem: kell ez nekem? Jó nekem a butatelefon is. Hiszen betölti a funkcióját. Telefonálni, sms-ezni lehet vele, sőt, még emailt küldeni is.

Igaz, hogy nincs rajta facebook, meg linkedin, meg …. de jómagam pedig nem vagyok rajta a facebookon, a linkedinen és a …

Igaz, hogy nincs rajta térkép, de az óvodába és a gyerekorvoshoz, fodrászhoz, piacra, patikába azért így is eltalálok. Sőt, ha megyünk valahová autóval és bekapcsoljuk, sokszor felülírjuk amit mutat, mert tudunk egy rövidebb vagy gyorsabb, vagy kényelmesebb utat, fejből.

Igaz, hogy nincsenek rajta játékok – nem, ez nem igaz, vannak, persze nem olyan érdekesek, mint egy okostelefonon lennének, de nekem ezekkel a meglévőkkel sincs időm játszani.

Igaz hogy nem olyan nagy a képernyője, de így legalább elfér a zsebemben, és mit néznék én egész nap azon a nagy képernyőn?! Ezen kívül a kezelése sem egyszerű. Vajon meg tudom tanulni? És ha elrontom? Vagy leejtem?

Egyébként nagyon sajnálnám, ha nem tudnék eléggé vigyázni az új telefonomra, legyen az okos vagy buta vagy akármilyen, és ha a gyerekek esetleg kárt tennének benne, vagy ha esetleg belegajdulnék és éjjel-nappal nyomogatnám, ahelyett, hogy a földön járva-kelve, intézném a családot és a háztartást. Mert van rossz példa előttem bőven. Evés előtt, közben, után, alvás előtt, felkelés után, wc- ülve, autóban, szabad percben, és még sorolhatnám. Nekem, mint nőnek, feleségnek, anyának, muszáj a földön járnom! Mi lesz a gyerekekkel, ha beszippant a virtuális valóság?! Ezeket az okosokat ráadásul minden nap tölteni kell! Meg aztán jelez, csipog, cserreg, mert vele aztán foglalkozni kell egész nap! Köszönöm szépen, van nekem dolgom elég!

Egyik barátunk felesége még vagy két évvel ezelőtt büszkén mutatta, hogy kapott egy okostelefont és most már amikor hívja valaki, nem csak a telefonszámot és a nevet vagy csak a nevet írja ki a mobil, hanem az illető fényképét is kiteszi. Ezért megkért minket, hadd fényképezzen le a mobillal, és akkor majd azt a képet tudja társítani a telefonszámunkhoz. Ő is nő. Feleség. Anya.

Okosság ide vagy oda, látom, nem én vagyok az egyetlen, aki butafonnal nyomul, az oviban több anyukának is ilyesmi a mobilja.

Azért sokszor eszembe jut: 2014-et írunk; nem vehetek megint butafont?! Semmi gond, körülnézek. Biztos vannak hibrid verziók, kevésbé buták, kevésbé okosak, meg telefonok buta vásárlóknak is. Akik nem akarnak ilyen módon megokosodni.

Ti mire használjátok az okostelefonotokat?

Forrás: nlcafe.hu