Fogadjátok szeretettel, ez a századik bejegyzésem a blogon!
Hatalmas felfedezést tettem: a gyerekruhákat az anyukáknak készítik! Na és persze az apukáknak, nagymamáknak, nagypapáknak. Hogy miért? Mert a gyereknek, főleg ha még inkább baba az illető, édes mindegy, miben van. Hogy a csíkos vagy a kockás rugdalózójában, például. Neki csak a kényelem, a komfortérzet számít. Persze lehet felhozni érveket amellett, hogy miért pont az a fidresfodros vagy mesefigurás póló lesz jó a számára, de azért van benne némi ámítás. Nem is csak némi.
Mindhárom kisbabámat legalább fél éves korig bodyba és rugdalózóba öltöztettem. Nem adtam rájuk mást sem éjjel, sem nappal, sem itthon, sem máshol. Még vendégségben sem öltöztettem farmerbe és pulcsiba. Mert az szerintem nem kényelmes egy picinek.
Aztán, úgy 7-8 hónapos kor környékén elkezdtem a bodyhoz nem rugdalózót, hanem pólót, nadrágot és zoknit adni. Vagy pólót és harisnyát. Rövidujjú bodyhoz hosszú ujjú pólót, hosszú ujjú bodyhoz pedig rövidujjú pólót. Ahogy láttam a kölcsönkapott ruhákból, az ismerős és rokon anyukák is hasonlóképpen tettek. Ha egy baba már többet mozog, kúszik-mászik-feláll, akkor már bizony jár a nadrág és a zokni – főleg a kis gumidaraboktól tapadós talpú. Mert abban könnyebb mozogni, nem csúszik el, ha felláll vagy elindul. A kúszás-mászáshoz pedig azért jobb a body-póló-nadrág-zokni-szett, mert így a baba hasán, derekán nem kettő réteg van, mint a body-rugi szettnél, hanem három. És amíg nem kezd gyorsan mászni, addig bizony sokat van hason a pici. A nadrág sok esetben kicsit vastagabb is, mint a rugdalózó, ez sem utolsó szempont, ha sokat van földön a baba. Nagyjából eddig tartanak az észérvek, melyekre szükség van, tehát ha ruhát vásárolunk a gyereknek, mindig gondoljuk át, mennyi kell és mire.
Hogy miért gondolom azt, hogy a gyerekruhákat az anyukáknak varrják? Több okból.
Ma reggel, ahogy öltöztettem volna kisfiamat, mert kellett (igazán nem akarok senkit a babám emésztési dolgaival traktálni, de akármilyen pelust adok rá, az, ami méretben elvileg neki való, nem tudja benntartani az éjszakai termékeket, és elég gyakran túltelítődik. Dehát mit tegyünk…), szóval ahogy épp kinyitottam a szekrényt, és ki is vettem a sorban következő bodyt és rugdalózót, a rugdalózónál azt mondtam: nem, én ezt az unalmas, mintalejöttes rugit ugyan nem adom rá, és átnéztem a másik rekeszbe, ahol azt a bizonyos néhány csininadrágot és csinipólót tartom… és lőn. Igazi vagány csávó lett a babámból! Természetesen melegítőnadrággal és tapadós zoknival.
Na, de visszatérve a ruhavásárláshoz: ki ne vett volna már ruhát úgy, hogy “nem bírta otthagyni”? Vagy ki nem járt még úgy, hogy volt egy – tegyük fel – sima fehér vagy kék vagy sárga, de a kockás, vagy csíkos vagy mesefigurás szebb volt és elcsábultunk? Nincs is ebben semi rossz. Hiszen mi nézzük egész nap miben van a gyerek! Halkan kérdezem csak: volt-e veletek olyan eset, hogy egy bizonyos alkalomra megvett “csiniruha” egy felvételt ért meg, aztán mire legközelebb alkalom lett volna, addigra már kicsi volt a gyerekre? Vagy esetleg az első alkalommal olyan maradandó foltot kapott, hogy nem lehetett többet felvenni?
Azért vigyázzunk, vannak extrém esetek is: nehogy túl sokszor elcsábuljunk, és úgy járjunk, hogy nagyobb gyerekünk már csak az ilyen-olyan mesefigurás ruhát hajlandó felvenni; nehogy olyan webáruházban vásároljunk, ami baba-mama ruhaszetteket árul, azért, hogy mi is a babáéval harmonizáló cuccban lehessünk… persze egyszer még belefér…
Ti is elcsábultatok már, meglátva egy-egy szupercuki gyerekruhadarabot?
Forrás: nlcafe.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: