Esti szertartás

Minden valamire való babakönyvben írnak arról, hogy mennyire fontos az esti szertartás, illetve annak kialakítása már a baba igen korai életszakaszában. Ettől a cselekvéssorozattól várnánk ugyanis azt, hogy a baba megtanulja, hogy vacsorázik, fürdik, utána pedig alszik egy nagyot. A nappali, rövidebb alvások előtt ugyanis nem fürdik. Vagy nem eszik. Tehát az esti az mindenképp más. Amiatt is, hogy ilyenkor sötét van, nappal pedig világos.

Amikor megszülettek az ikrek, nálunk is kialakult egy esti szertartás. Persze nem direkt, hanem valahogy természetes módon. Hiszen az valójában teljesen természetes, hogy este az ember vacsorázik, megfürdik és lefekszik. Rendben is volt minden, nagyjából. Volt néhány kritikus időszak, például amikor kisfiunk küzdött az alvás ellen, valószínűleg azért, mert félt elaludni. Aztán ahogy nagyobbak lettek, persze elkezdődött a játék az ágyban, lefekvés után… amikor pedig már nem volt rács a kiságyon, akkor ez párosult még ágyból kimászással és játszással, sőt némi könyvlapozgatással a sötétben.

Ami nálunk nem volt, az az altatás. Az ikreknél azért, mert fizikailag kivitelezhetetlen volt. Eleinte, abban az időszakban, amikor kialakulnak az alvási és elalvási szokások, a picik még külön ettek, így aztán épphogy megetettem az egyiket, betettem az ágyba, a másikat kivettem és vittem enni. Így megtanultak egyedül elaludni, bár volt segítségünk is: ugyanis ők elfogadták a cumit. (Már a kórházban adták kislányomnak, mert üvöltött éjjel!) Cumit csak alváshoz kaptak, ezen kívül még sétakor és utazáskor akasztottam rájuk. Máskor szerencsére nem volt rá szükség, így az óvodában nem az én gyerekem alszik meg beszél cumival a szájában, szerencsére. Aztán, hogy-hogynem, ahogy nőttek, észrevettem, hogy elalváskor egyre kevesebbszer van bent a cumi. Az alvás előtti első játékok ugyanis arról szóltak, hogy elvették, kicserélték egymás cumiját és játszottak vele, eldobálták. (Egy szobában aludtak, a két kiságy egymás mellé volt tolva, és eleinte ülve a rácsokon keresztül, majd felállva a rács felett játszottak.) Így mire elaludtak, a cumiknak híre-hamva sem volt. Sőt, felkelés után külön program volt megkeresni őket.

Így aztán, miután egy éves korban sikeresen elhagytuk az egyik cumit (egy cumijuk volt ugyanis per kopf, nem több), a másikat is azon nyomban elvitte a cica. Kisfiamnál volt egy ideig szenvedés, nyűglődés elalváskor, ezt hűtött rágókával igyekeztem orvosolni, és hamarosan már erre sem volt szükség, megtanult végleg minden segédeszköz nélkül elaludni.

Nagyobb változás még akkor volt az esti szertartásban, amikor elhagytuk a cumisüveget. Ez olyan másfél éves kor környékén történt, bár pontosan nem emlékszem az időpontra, de egy évesek már elmúltak néhány hónappal, az biztos. Ez azért történt, mert ekkor már közel három deci tápszert megittak este, és sajnos volt olyan, hogy kislányom, ahogy megitta, úgy, szinte azonnal vissza is bukta/hányta az egészet. (Ennek az volt az oka, hogy cumisüvegből bármennyi, ismétlem bármennyi itókát képesek lettek volna elfogyasztani, míg pohárból nem.) A reggeli tápszert ekkor már egyedül, csőrös pohárból itták. Így, miután egy héten belül két-három este is visszajött az üveg tartalma, úgy döntöttem hogy igyák meg az esti tápszert is pohárból. A cumizás helyét ettől kezdve az esti mese váltotta fel, az ivás pedig a vacsora részévé vált.

Aztán, ahogy nagyobbak lettek, azt vettem észre, hogy az esti szertartáson ők maguk is alakítanak. Mostanában, mivel már pelus nélkül alszanak, és gyakran náthásak, az esti szertartásnak elég érdekes részei lettek. Az egyik az, hogy kisfiam este, lefekvés után közel tízszer kimegy. Minden este figyelmeztet, hogy hagyjam égve a villanyt a fürdőben. A másik az orrszívás, gyakran egyszer nem is elég. Ma este konkrétan egy órán keresztül tartott a pisimizéria és orrot szívni az elején és a végén is kellett. Új elem még a fogmosás, bár ez persze már régebb óta. Ezzel együtt az éjszakák, leszámítva az esetleges éjjeli orrszívásokat vagy esetleges becsorgatást, általában nyugodtan telnek. Tiszta mázli, hogy a kistesó is jó alvó, így mindig számíthatok arra, hogy esténként van egy kis saját időm, tipikusan  ilyenkor szoktam írni ide is… Jó éjszakát!

Nálatok bevált az esti szertartás?

Forrás: www.nlcafe.hu