Nálunk először tegnap maradt meg a hó. Gyermekeim reggel észrevették a havat és azonnal kérdésekkel kezdtek bombázni.
– Anya, a háztető nem pukkad ki a sok hó alatt?
– Anya, a kémény, ha megnő és már nagy lesz és kinő a lába, akkor lejön majd a tetőről?
És ami nem kérdés: – Anya, olyan sok a hó, hogy még a háztetőkön is van!
Később az udvarra készülődtünk, előkerült a “havazós” kesztyű, a meleg pulcsi bekúszott a kabát alá, a garázsból előcsúszott a szánkó, valamint mindkét gyermek kivihetett egy-egy kis kedvencet magával az udvarra, ezeket sikerült is kint hagyni. Amikor ezt észrevették, megkértek, hogy gyorsan hozzam be a kis játék állatkákat.
– A kisnyuszit, ha anya behozza, le kell piszkolódni!
– Nem! Ejnye! Mit kell?
– Le kell piszkolódni, mert homokos lett.
(Nem is értem, nálunk valahogy évszaktól függetlenül két fő tevékenység dívik az udvaron: a homokozás és a bicajozás.)
– Nem, ejnye, nem kell, majd este a fürdőkádban!
– De én nem akarok homokos vízben fürdeni, mert akkor kijön a kiütésem!
Ezután ebédre került sor…
– Anya, most magos zöldbab van?
Ebéd közben beszélgettünk arról, hogy jó volt kint és konstatáltam, hogy kislányom, tavalyi szokásához híven ismét megkóstolta a havat. – Finom is volt. Erre kisfiam:
– Anya, most én is megkósoltam a havat és finom volt!
És hogy az se maradjon le, mivel foglalkozunk itthon mostanában: megkészítjük a jelmezt az ovis farsangra!
És ti készülődtök már?
Forrás: kirakat.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: