A gyerekek elvileg három éves korban képesek együtt játszani. Akinek több gyermeke van, vagy látott már gyerektársaságot, az tudja, hogy akár már sokkal korábban is.
Az ikrek között ugyebár különleges kapcsolat van. Már az anyaméhben is együtt fejlődnek, születés után is hamar felveszik egymással a kapcsolatot. A mi esetünkben, amikor megszületett az első baba, sírt-sírt nagyon, egészen addig, amíg a kiságyba mellé nem tették a másik babát is, akkor mindketten megnyugodtak. Aztán, alig pár hónaposak voltak, amikor egymás mellett fekve egymásra néztek, mosolyogtak egymásra, kezükkel nyúltak egymás felé, megérintették egymás arcát, kezét. Kezdetleges babanyelvükön hangokat is adtak, “beszélgettek”. A kommunikáció aztán folytatódott hason is, “kúszó” pozícióban…
Az első együttes játékok fokozatosan alakultak ki. Pici korban, ahogy a többi tárggyal, úgy ismerkedtek tovább egymással is, “megették” a másik baba lábát, ruháját. Ez már játéknak is beillett. Amikor már ülni tudtak, a kiságy rácsain keresztül játszottak, elvették egymástól a cumit, betették egymás szájába, az alvósállatokat kicsertélték, eldoblálták. Egy évesen, négykézláb mászva kergetőztek a lakásban. Felmásztak egymás hátára és nagyokat nevettek. Később a legnagyobb egyetértésben pakolták ki például a kukát, amíg én mosdóba mentem, és szórták szét a szobában a létező összes játékukat.
Az óvoda megkezdése előtt 3-4 hónapot jártak egy családi napközibe. Itt még senki mással nem barátkoztak, csak együtt játszottak. Ősz óta óvodába járnak. Eleinte együtt játszottak, aztán kezdtek nyitni más kisgyermekek felé is. Mindkettőjüknek van barátja, több is, és már nem csak kitalált. (A kitalált barátokról itt írtam.)
Mostanában egyre több játék közben a vita, a veszekedés. Kisfiam sportot űz abból, hogy felmérgesítse kislányomat. Direkt elveszi a játékot tőle, szétrombolja, amit épített, összefirkálja a rajzát, és direkt nem ad neki az autóiból, pedig kislányom is szeretne az autópályával játszani. Nehéz igazságot tenni, mert általában mindketten “hibásak”. Persze ez nem az iker-létből, hanem a korosztályból adódik. Megfigyeltem azt, hogy kislányom most már egy ideje egyedül is szeret játszani, nem mindig kíván társaságot magának. Fogja a füzetét, ceruzáját, és leül rajzolni, például. Vagy kirakózni. Kisfiam nincs ilyen jól el egyedül, valószínűleg a piszkálás oka ebben (is) keresendő.
Egyébként vannak közös kedvenc játékok, például bújócskázás, főzőcskézés, és mostanában kezdtek el társasjátékozni is. Olyan is van, hogy egymás mellett játszanak, de különböző szabályok szerint… A “fiús” és “lányos” játékokat egyébként ugyanúgy élvezték mindketten már a kezdetektől.
Nagyon érdekes és gyönyörű látni ezt a különleges viszonyt és ugyanakkor azt, hogy bár ikrek, teljesen kölönböző a természetük!
Nálatok sokat játszanak együtt a gyerekek?
saját fotó – Nő Feleség Anya Blog
Ha tetszett, és szeretnéd követni a blogot, akkor csatlakozz a Facebook-oldalához itt!
Szuper! Üdv az oldalon! 🙂
Szintén zenész – 18 hónapos vegyespáros ikrekkel:)