Tézis: Nincs rosszabb egy beteg férjnél. Azt hiszem, ezzel minden nőtársam és férfitársam is egyetért. A nők azért, mert tudják, miről beszélek. A férfiak azért, mert nem szeretnek betegek lenni.
Szeptember óta első óvodai évüket töltik ikreink, annak minden pozitív és negatív hozadékával együtt. Pozitív, hogy felvették őket, járhatnak, szeretnek járni, szeretik az óvónőket, a gyerekeket és a kosztra sem panaszkodnak. Folyamatosan fejlődik a beszédük, a társasági viselkedésük, okosodnak és ügyesednek is. Minden nap rajzolnak vagy festenek vagy ragasztanak vagy hajtogatnak valamit. A negatívum az, hogy a munkanapok nagyjából felét itthon töltik betegség miatt. Sajnos vannak az idén is új vírusok, illetve erősebb, életképesebb vírusok, amelyek babánkra vagy ránk, szülőkre (és családunk egyéb tagjaira) is átterjednek. Nemrégiben férjem is így járt. Még orvoshoz is elment, sőt, ami még ritkább, lázas is volt. Szerencsére a magas láz nem tartott sokáig, de összességében kellett úgy egy hét, mire kilábalt a vírusból.
Egyik délután, miután lefektettem babánkat (meg férjet is) és elindultam az óvodába az ikrekért, furcsa érzésem támadt. Egy hangulat lett úrrá rajtam, és nem sokkal később egy verssor jutott eszembe: “őrizem a szemed”. Ahogy az utcán lépkedtem, felsejlett bennem egy régi érzés, amikor foglalkoztam ezzel a verssel, írtam róla, elemztem; valahogy tele lett vele a tüdőm, a torkom, a fejem… Olyan lüktető, kicsit “gombócos” érzés volt, mint amikor egy betegség tör rá az emberre. Egy darabig, ahogy mentem, az érzés jött, jött velem, jött, jött, csizmám kopogott a hűvös aszfalton, a napos-szeles tavaszban; “őrizem a szemed”, “őrizem a szemed”. Aztán valahogy elmúlt. Figyelmemet elterelte egy, az óvodából hazafelé tartó ismerős család köszöntése, a madarak csiripelése, a délutáni napfény világossága és a gyenge szél hidegsége…
Jelen pillanatban mindnyájan nagyjából egészségesek vagyunk, férj is többé-kevésbé meggyógyult, és én már csak távolról hallom: “őrizem a szemed”, “őrizem a szemed”. És itt van teljes valójában…
Gyógyuljatok!
– Ady Endre –
Õrizem a szemed
Már vénülõ kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülõ szememmel
Õrizem a szemedet.
Világok pusztulásán
Õsi vad, kit rettenet
Ûz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Már vénülõ kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülõ szememmel
Õrizem a szemedet.
Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S õrizem a szemedet.
http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/ady/orizem.htm
Forrás: nlcafe.hu
Ha tetszett, a blogot itt tudod követni.
Babatáplálás oldalamat itt találod.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: