Biztos emlékeztek még rá, hogy nem is olyan nagyon régen fogyókúrába fogtam: https://nofeleseganya.cafeblog.hu/2014/04/04/fogyj-velem/. Az első hét sikereiről számoltam be utoljára, ebben a posztban: https://nofeleseganya.cafeblog.hu/2014/04/11/fogyj-velem-1-het-2/. Azóta sok minden történt, de a legfőbb dolog az, hogy a fogyókúrás tervem sajnos füstbe ment! De nem adtam fel, csak szünetet tartok. És várok a csodára. Na, de kezdjük az elején…. Tovább »

Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy olyan anyátlanul tengődik szegény blogom. Úgy döntöttem tehát, felfedem kilétemet előttetek, és persze mindenki más előtt is, aki ezután az oldalra látogat. Bár már többen is tudják, ki is eme blog gazdája, szerzője, mindenese, de sokan vannak, akik még nem tudják ezt, de nemsokára garantáltan meg fogják tudni. A… Tovább »

Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében három nyulak összegyűltek, selyemfűre települtek… /Zelk Zoltán: A három nyúl/ … legalább ugyanolyan régen, szeles udvar közepében egy picike kislány szaladt… …és megtalálta a csokinyulat. (ott van a kezében, higgyetek nekem!) Később pedig, amikor már icipicit nagyobb lett, húsvétkor már nem csak csokinyulat keresett… Majd, amikor zsákmányát mind… Tovább »

Világ életemben féltem a pókoktól. Azt hiszem, ez nem kóros jelenség egy nőnél, nálunk meg egyébként is családi hagyomány. Anyukám a békáktól fél, megboldogult nagynéném az egerektől. Csak nagymamámat nem tudom, mitől fél. De ő az a régi vágású nagyi, aki nagyon jól tudja, hogy miből lesz a cserebogár, így aztán valószínűleg semmitől. Ez a bizonyos… Tovább »

Még úgy egy óra maradt hátra az idei költészet napjából. Úgy gondoltam, mint egy icipici irodalmi vénával és annál valamivel nagyobb irodalomtudományi múlttal rendelkező személy, megemlékezem róla itt és most a blogon: fogadjátok szeretettel a következő szerelmes verset, amit – és most jön a meglepetés: közel 20, azaz húsz évvel ezelőtt írtam. (Nem azért, mert… Tovább »

Ahogy arról már korábban írtam, egy kis diétába kezdtem annak érdekében, hogy a második terhesség és a szoptatás alatt felszedett plusz kilóktól és az esténként jelentkező kínzó hasfájás, puffadás és egyéb tünetektől megszabaduljak, illetve ha van lehetőségem, tornázok is egy keveset, hogy a hasamat egy hajszállal szebbé varázsoljam. Íme, eltelt az első hét, így, ígéretemhez híven… Tovább »

Időnként, ahogy az ember kicsi palántáit nevelgeti, és ahogy telnek-múlnak az otthon töltött évek… Ahogy minden nap végigcsinálod az épp aktuális napirendet és este, (hulla)fáradtan bedőlsz az ágyba… Esetleg ha marad egy kis energiád, próbálsz pihenni, kikapcsolódni, megtalálni régi barátaidat és régi önmagadat… Amikor amúgy is nagyon fáradt vagy és a gyereked mintha kitervelte volna, hogy minden pillanatban csinál valamit, ami… Tovább »

Babánk nemsokára egy éves lesz. Kanalas ételeket öt hónapos korától kap. Eleinte az evés, természetesen, sok folttal járt, de miután megtanulta szépen kinyitni a száját és bekapni a kanálról a főzeléket, minden jól alakult, sosem megy mellé semmi, és már egy jó ideje előke nélkül etetem, mert nagyon szépen, tisztán eszik. Persze ehhez le kellett… Tovább »

Kedves Olvasóim! Bár a mai nap végére még nem érte el jelen blog facebook-oldalát kedvelők száma az 500 főt, de a játék már nem várhat tovább, hiszen egy közelgő ünneppel kapcsolatos ajándékot lehet megnyerni! Elindul tehát a Nő Feleség Anya Blog első játéka! A nyereményt, egy – a lenti képen megtekinthető – gyönyörűséges, lila alapon… Tovább »

Holnap, úgy 500 kedvelő esetén… elindul a Nő Feleség Anya Blog első játéka! Annyit elárulok, hogy a Firen Műhely is készül erre a napra… Szép estét mindenkinek! 🙂 A blogot kedvelni ide kattintva is tudod.  ... Tovább »

Közhírré tétetik! (Nagyon) hamarosan diétázni kezdek. Azért szeretnék fogyni, mert egyszerűen most már nagyon nem érzem jól magam. Érdekes módon, nem is annyira lelkileg, hanem inkább fizikailag. “Picink” közel tíz kiló, járni még nem tud, így aztán emelgethetem, cipelgethetem egész nap, fel és le, ki és be. Már fájnak a karjaim. Komolyan. A másik dolog a hátam, a… Tovább »

Nem túl rég óta vásárolunk piacon, de egyre több mindent veszünk ott. Azért járunk oda (is), mert: – közel van; – nagyon szép és nagyon finom az áru, sokkal finomabbak a gyümölcsök, mint a zöldségesnél, és a húsnak is teljesen más az íze, mint a különböző kisebb-nagyobb áruházakban vásároltnak; – sok termelő jön ki – főleg szombaton – mindenféle… Tovább »