Főzésem története

Főzésem történetének kezdete a régmúlt homályába vész. Azért kivillan néhány, élesebben látszó kép, például, ahogy állok a kis sámlin nagymamámnál, és sodrom a nudlit. Akkoriban a mákos nudli volt a kedvencem. Amikor elmentem nagymamámhoz, és megkérdezte, mi legyen az ebéd, mákos nudli volt a válasz. Kicsit voltam csak nagyobb, amikor a szilvás gombóc készítésébe is beszálltam. Aztán emlékszem még arra is, ahogy a grízes tésztához való metéltet készítettük. Egészen halványan rémlik még olyan is, hogy húzom a rétestésztát. De a legélesebben mégis a a nudlisodrás maradt meg. Valószínűleg azért, mert ezt csináltam legtöbbet.

Nagymamám még ma is köztünk van, és még a mai napig főz is minden nap. Amikor elkezdtem egyedül főzni, többször kértem tőle telefonos segítséget. Emlékszem, amikor fél évre Szentpétervárra készültem tanulni, gyorsan leírtam néhány papírlapra egy-két egyszerű leves és főzelék elkészítését, a palacsintatészta receptjét mennyiségekkel együtt, a körözöttét… a túlélőkészlet részeként. Ennek a “miniszakácskönyvnek” egyébként azóta is hasznát veszem.

A családomban nem csak nagymamáim főztek sokat és jól és szívesen, hanem nagynéném is, és természetesen, anyukám is. A “miniszakácskönyvön” kívül még nagynénémtől van egy nagyon jó pácreceptem, amit mostanában, hogy lett kinti sütögetőnk, előszeretettel alkalmazok. Az benne a jó, hogy kevés fűszert használ, ha jól emlékszem mindössze hagyma és olivaolaj kell bele, de nagyon finom lesz tőle a hús és tuti siker, mert már többször kipróbáltam. Aki szeretné ennek a receptjét, nyomjon egy lájkot!

Na, de térjünk is vissza a témánkhoz. Középiskolában nemigen folytatódott főzésem története, ebben az időszakban sokat tanultam, és kollégiumban laktam, ahol nem volt konyha… Akkoriban az azonnal fogyasztható ételekre hajtottam, olyanokra, mint májkrém, vagy a kollégiumi szoba ablakában hidegen tartott joghurt, paradicsom… Kenyérből pedig mindig volt “raktáron”.

Aztán jött az egyetem, szintén kollégium. Ebből az időből a teaházak szervezése maradt meg számomra nagy élménynek, mint gasztronómiai különlegesség. Volt némi főzés is, de nem túl sok. Itt már volt konyha, de az ott uralkodó állapotok miatt az évek múlásával egyre inkább kerülendő helyszínné vált. Ebben az időszakban a mikrós recepteket fejlesztettem szinte tökélyre. Sokszor ettem otthonról hozott fagyasztott ételeket, a mikróban pedig krumplit és zacskós tésztát főztem, valamint tojást is ebben sütöttem. 🙂

Aztán jött a saját konyha. Valójában itt kezdtem el igazán próbálkozni a főzéssel. Hagyományos környezet, gáztűzhely, villanytűzhely, majd ismét gáztűzhely. Megtanultam leveseket, főzelékeket főzni, elkészült első muffinom is, csak a húsokkal álltam valahogy kissé hadilábon, de ezt a megfelelő beszerzőhely hiányára, illetve az ismert beszerzőhelyekkel szembeni bizalmatlanságra tudnám visszavezetni. A férjemmel való megismerkedés aztán ebben is változást hozott. A gyerekek születésével pedig kitanultam a babakonyhát is, kipróbáltam néhány ebéd-házhozszállító céget, belekóstoltam kicsit a kenyér- és a tortasütés tudományába, de fő célom a főzésben az, hogy minél inkább friss alapanyagokból, minél kevesebb fűszer és egyéb “adalék” felhasználásával, a lehetőségekhez és a család ízléséhez mérten változatos legyen az étrend. Természetesen előnyben részesítem a gyorsan elkészülő étkeket, de úgy, hogy a gyorsaság ne menjen a minőség rovására. Valójában a főzést is egyfajta alkotásnak tartom, amelyben az ember megvalósíthatja önmagát. És micsoda boldogság, ha sikerül valami finomat főzni és minden családtagunk síri csendben van ebéd közben! 🙂

Recepteket sokszor veszek például a régi, jól bevált “horváthilonából”, főleg, ha főzelékfőzésről van szó… Aztán ott van anyukám, mint állandó telefonos segítség, és újabban kezdtem felfedezni az internet nyújtotta lehetőségeket is. Itt valójában az a nehéz, hogy a rengeteg recept közül kiválasszam azt, amelyik valószínűleg nekünk finom lesz. Mert írjon be az ember lánya bármilyen keresőszót, több tucat találatot fog kidobni a rendszer. Így keveredtem én is, mint gondolom, sokan mások, bizonyos gasztrobloggerek oldalaira. Ha találtok köztük megbízhatót, mindenképp mentsétek el, érdemes! Ha pedig a babatáplálás érdekelne, látogassatok el az oldalamra: http://nofeleseganya-babataplalas.blogspot.hu

Ha tetszett, lájkold, vagy oszd meg a bejegyzést, és ha még nem vagy tag, akkor csatlakozz a blog facebook-oldalához ITT.

Ezennel a Nő Feleség Anya Blog első gasztrohetét ünnepélyesen megnyitom. 🙂

Ja, és várom a recepteket, írásokat bármilyen, gasztronómiához kapcsolódó témában!

A kép forrása: nlcafe.hu