Megtaláltam!

Miután a terhesség alatt anyukámtól kölcsönkért és még a szoptatás idejére is praktikusnak bizonyult hálóingek a gyermekek növekedésével és a saját testem fokozatos visszaalakulásával immár túl nagyok és emiatt kényelmetlenek lettek. viszont a terhesség előttiek nagy része pedig kicsinek bizonyult, így elhatároztam, hogy új pizsoma/pizsomák után nézek.

Mivel közeledett a születésnapom, kézenfekvőnek bizonyult férj és anya kérdésére, hogy mit szeretnék, azt válaszolni: új pizsomát! Meg is kaptam, nagyon szépeket, gyönyörűeket, kényelmeseket. De aztán jött a következő tehesség, és ezek a gyönyörű darabok egy olyan másfél évre a szekrény aljára kerültek.

Miután ismét véget ért a szoptatás és elkezdtem ismét visszaalakulni (sajnos már nem olyan mértékben, mint először, de mint tudjátok, dolgozom az ügyön), ismét új pizsomák után kellett néznem. Ezúttal azonban nem a szülinapom környékén, így aztán nekem magamnak kellett valahogy megbirkóznom a feladattal. Rájöttem, hogy ez egyáltalán nem lesz könnyű.

Első utamra, melyen új, gyönyőrű pizsomámat terveztem felkutatni, egy cipővásálás keretében került sor, amikor is a cipőboltot keresve be-benézegettem egy-két olyan üzeltbe is, ahol pizsomákat árultak. Itt két dolgon lepődtem meg. 1. az árakon; 2. a borzalmas felhozatalon. Az még oké, hogy nem terveztem annyi pénzt szánni a pizsire, mint a bolti árcédulán szereplő összeg, de ha mondjuk egy hiper-szuper, űbergyönyörű pizsiről lett volna szó, akkor még elvettem volna a kezemet a szívemről, nade kérem. Ahhoz alkotni is kellett volna. A felhozatal a következőkből állt: csíkos pizsoma és Disney-figurás pizsoma (és a hálóingek dettó). 2-3 utamba került üzletben, ugyanez a stílus, ugyanolyan árak. Kezdtem elkeseredni, hogy nekem nem lesz mostanában új pizsomám. Mert én olyan vagyok, hogy inkább alszom a szoptatós hálóingben, mint Mickey egeresben. Ez van. Nem vagyok már gyerek.

 A kép forrása: nlcafe.hu

Én ilyen “egyszerű de nagyszerű” típusú pizsomára vágytam.

 A kép forrása: nlcafe.hu

Tovább. Nem sokkal ezután volt lehetőségem nagyáruházakban körülnézni, ahol a választák kicsi volt és a minták az előzőekhez hasonlóak, de inkább a mérethiány volt itt a probléma.

Aztán… egy bizonyos élelmiszerlánc bizonyos üzletében… nagy meglepetésemre… váratlanul… rám talált A pizsomám. Nem volt drága, jó volt a méret, és gyönyörű. Nekem. Olyan, mint amilyet elképzeltem. Egyszínű felsőrész, pici dísszel, és ugyanolyan színben de sötétebb nadrág, selyem szalaggal, és egyébként jó gumival, ami tartja a terhesség óta kitágult hasamat. Így még csinos is vagyok benne. Egyszerű és nagyszerű. Még az sem vette el a kedvemet, hogy az alsórészt vasalni kell. Boldog vagyok.

Egyedül az árnyékolja be a boldogságomat, hogy lassan itt a kánikula, és megint mehetek, immáron nyári pizsit keresni. Vagy talán válasszak más megoldást, ahogy ez a lenti kép is mutatja?

 A kép forrása: madeinvicc.hu

Ti miben alszotok nyáron?

Ha tetszett, lájkold, oszd meg a bejegyzést, és csatlakozz a facebook-oldalamhoz, ahol értesülhetsz a legújabb bejegyzésekről és a napi szösszeneteimről is.