A karikás

Amikor először megláttam a facebook-on Lujzus egyik kendőjét és rákattintva a képre, továbbmentem a fb oldalára is, ahol tüzetesen megnéztem mindent, azt mondhatom, nagyon tetszett, amit láttam. Szerintem szemet gyönyörködtető dolgokat készít. Én igazából még nem láttam hozzá hasonlót Magyarországon, aki saját anyagokból, különleges technikával, ennyi féle hordozóeszközt készítene. Itt nem csak arra gondolok, hogy készít hordozókendőt és karikás kendőt (lenes és pamut anyagból). Van itt még mei-tai, félcsatos, csatos, pod és csatos onbu. Ez utóbbi kettőről most hallottam először életemben. Aztán volt még újdonság bőven: a hordozási kiegészítők. Így, ugyanolyan anyagból lehet a hordozóeszközöd, meg a táskád, meg lehet láncod is… de a hordozókendős ékszereket se hagyjuk ki, és a szuper babajátékokat!

Még 2010-ben, amikor az ikrek picik voltak, német kendőket vettünk, mert itthoni gyártótól nem volt olyan, ami igazán jó minőségű, és kényelmes is lett volna. Ezért tetszett meg annyira Lujzus és az oldala, meg a termékei. Aztán felvettem vele a kapcsolatot és amikor megbeszéltük, hogy kipróbálhatom a karikás kendőjét, nagyon megörültem. Izgultam is egy kicsit, régi kendős élményeim jutottak eszembe…

Közben reménykedtem, hogy meg fogom tudni majd kötni, de Lujzus efelől is megnyugtatott, hogy ha bármi gondom lenne, szerez nekem hordozási tanácsadót, és a “tanácsadást” akár online is megszervezi, ha segítségre lenne szükségem, vagy kérdésem lenne.

Aztán egy szép napon csengetett a postás, és egy kis csimagban ott lapult a várva várt karikás.

Ez egy kékből lila színbe átmenő, festett kendő volt, amely a festés egyedisége végett limitált darab, azaz OOAK (One Of A Kind). Bevallom, első látásra nem volt szerelem. A régmúltból a batikolás jutott eszembe róla, bár én magam sosem csináltam ilyet, csak hallomásból ismertem és a végeredményeket láttam egyes osztálytársak pólóin… Így első látásra igazán a színe se tetszett meg, az anyag tekintetében pedig vékonyabbra számítottam és igazán ruganyosnak sem tűnt. Ráadásul amikor megkaptam, eleinte nem is volt igazi lehetőség a kipróbálásra, mert én 36 fokban nem vagyok hajlandó magamra kötni semmit. Nem vagyok egy vérbeli hordozós, hiába. Ez van.

De aztán minden megváltozott…

Folyt. köv. holnap!

Ha tetszett, lájkold és oszd meg ezt a bejegyzést, és csatlakozz a facebook-oldalamhoz ITT.

Vegyél részt Te is a Nő Feleség Anya Blog és a Darvas Képkeret közös játékán, a nyári fotóversenyen! Részletek ITT.