Ikrek és (kis)tesó

Egészen addig az időpontig, amikor megtudtam, hogy ikreink lesznek, két gyermeket terveztem: egy fiút és egy lányt. De mivel ez elsőre összejött, így azt gondoltam, egy második szülést még bevállalhatok. Másrészről valamilyen rejtélyes okból valahogy nagyon is akartam kistestvért az ikreknek. Amikor aztán újra terhes lettem, eleinte azon izgultam, hogy másodszorra szimpla gyermekünk legyen. Szerencsére így lett, az orvosom az első ultrahang lelethez külön odaíratta, hogy EGY, ennyi és ennyi cm…

Férjem úgy volt vele, hogy jó lesz egy gyerek is, kettő is, vagy akár több is. Az ikrek születése után is, néhány hónaponta, rendszeresen megkérdezte, hogy szeretnék-e még babát. Eleinte azt mondtam: nem, vagy: nem tudom, aztán: mostanában nem, vagy: még nem, vagy: majd egyszer. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, egyre közeledett az a bizonyos “majd egyszer”. Végül az ikrek két éves kora környékén megfogant a kistestvér.

A gyerekek jól fogadták a hírt. Tipp: a már meglévő kiskorú gyermekeinknek csak akkor beszéljünk a kistestvérről, ha készen állunk arra, hogy bárki megtudja a nagy hírt. Ők még nem tudnak titkot tartani 🙂

Az ikreket minden érdekelte a babával kapcsolatban. Megérintették a hasamat, amikor rugdosott, kérdezgettek. Néztünk az utcán kisbabákat, elmondtam nekik, hogy ha megszületik a kistestvér, eleinte sokat fog sírni, mert úgy fejezi ki magát… Aztán még jó időben elkezdtem felkészíteni őket arra, hogy anya majd el fog menni a kórházba, ahol megszületik a baba és pár napig ott kell maradni. Eleinte volt, hogy sírtak, féltettek, kérdezgették, mikor lesz ez, aztán idővel megértették és elfogadták, hogy a kisbabák a kórházban születnek. Persze elmondtam, hogy ők is ott születtek.

Amikor eljött az idő, és megszületett a pici, ők is bejöttek meglátogatni minket. Nagyon tetszett nekik a baba. Kérdeztem, hogy hazavigyük-e vagy itt hagyjuk, és ők aranyosan mondták, hogy vigyük haza. Persze nehéz volt nekik elviselni, hogy a szülés után egy darabig nem voltam jól, és mindig nagyon féltettek. Nehéz volt az is, hogy a szoptatáskor nem jöhettek be, mert nem tudtak csendben maradni, és a mi babánk olyan volt, hogy ha meghallott egy mukkanást, azonnal abbahagyta a szopit. Persze még nagyon az elején kicsit ott lehettek, de ha hangoskodni kezdtek, akkor ki kellett menniük. De idővel megszokták ezt is.

Egyébként a kistesót már az elejétől fogva szeretettel vették körül. Persze biztos volt bennük féltékenység, de ők akkor már a saját útjukat járták, és a pici ebbe nem nagyon szólt bele. Próbáltam nekik mindent megmutatni és megmagyarázni, hogy mi miért van, így könnyebben vették az akadályokat. Ők négy évesek lesznek, a baba 1 éves múlt és etetik, itatják, játszanak vele, segédkeznek amikor kell. Csikizés-labdázás-lufizás-autózás-közös hintázás bármikor jöhet. A baba is nagyon szereti őket.

Férjem mostanában néha egy negyediket említ, de én úgy érzem, elértem a határaimat, sőt, sokszor meg is haladom őket minden szempontból. Másrészről egyáltalán nincs hiányérzetem, számomra így teljes a világ! 🙂

Ti vállaltok/vállaltatok tesót az ikrek mellé?

Ha tetszett a poszt, a Nő Feleség Anya Blog facebook-oldalához ITT tudsz csatlakozni.

Vegyél részt a Nő Feleség Anya Blog és a Darvas Képkeret közös játékán, a nyári fotóversenyen is!

Saját fotó – Nő Feleség Anya Blog