Ikrek az óvodában

Az óvoda előtt ikreink egyetlen közösségnek lettek tagjai, viszonylag rövid időre, hiszen, mintegy három hónapig jártak egy közeli családi napközibe. A napközibe járás mellett azért döntöttünk, mert szerettük volna, ha a gyerekek kicsit megszokják a közösséget még az óvoda, vagyis a “mélyvíz” előtt, megszokják azt, hogy egy intézményben, anya nélkül vannak, más gyermekekkel és néhány pedagógussal, valamint az sem volt titkolt szándékunk, hogy a kistesó születése után, az ikrek napközibe járásával némiképp elősegítsük a gyógyulásomat, felépülésemet, picibabás-szoptatós mindennapjaim fáradalmainak csökkentését.

A beszoktatást természetesen még a terhesség alatt elkezdtük, hogy semmiképp ne tűnjön úgy az ikreknek, hogy a kistesó miatt kell menniük a napközibe… Persze, ahogy ez lenni szokott, az első két hónapot főleg a betegségek határozták meg. A kistestvér születésekor is épp otthon voltak kötőhártya-gyulladással, de nem sokkal ezután rendszeres napközi-látogatókká váltak, eleinte heti három nap. A nyári zárások miatt volt olyan is, hogy öt napot mentek egy héten, de ez láthatóan kicsit sok volt nekik.

A napközis hónapokról annyi a tapasztalat, hogy:

– egy hónapon keresztül bőgve mentek reggel;

– nem barátkoztak igazán senkivel, csak egymással játszottak;

– a napirendet, házirendet szépen követték, evés-alvás stb. nagyjából rendben volt.

Hozzáfűzném még, hogy babánk két hónapos korától minden nap egyedül jártam értük, és általában elmentünk még fagyizóba vagy játszótérre. Ezalatt babánk türelmesen alukált a babakocsiban, hiszen a séta előtt, otthon, igyekeztem jól “megtömni”, a következő etetésre pedig mindig hazaértünk. (Nem vagyok az a “parkban-szoptatós-típus”, na.) Ha nem sikerült esetleg megetetnem a picit, akkor mind hazamentünk, és a nagyok egyedül játszottak, amíg én a babát etettem, ezalatt nézhettek mesét is a tévében, mert az nagy szám volt nekik akkor (és azóta is, egyébként).

Aztán, telt-múlt az idő, és rövidesen eljött a szeptember, amikor is megkezdődött az óvoda. Egy csoportba irattuk be őket, ez nem volt számunkra kérdés. Én különben is azt szoktam mondani, hogy annyi hátránya van az ikres létnek már születéstől fogva, osztozni kell az anyukán, a játékokon, a szereteten, a figyelmen, az időn, mindenen, hogy legalább, ha lehet ebből előnyük, azt használják is ki. Ilyen volt a közös oviscsoport is, mert legalább ők már biztosan ismertek valakit a csoportból, és már a kezdetektől volt kivel játszaniuk!

Kicsit izgultam, megmondom őszintén, mert a mi óvodánkban egyetlenegy délelőtt volt kijelölve a beszoktatásra, ami azt jelentette, hogy reggel 9 és 11 között megnézhettük az ovit, a csoportot, öltözőt, mosdót és az óvónéniket, és kipróbálhattunk néhány játékot. Ezek után hogy fog menni az ovibajárás? – gondoltam. Hogy fognak ottmaradni egy olyan helyen, ahol egyszer voltak csak? De a gyerekek lelkesedése minden izgalmamat legyőzte. Az első naptól ott ebédeltek, ott aludtak és nagyon szeretik az ovit! Sőt, igen hamar szert tettek barátokra is, mégpedig külön-külön! Nagyon büszke voltam rájuk (és vagyok most is)! A barát azért nagyon jó dolog egyébként, mert az óvónő egyetlen dolgot említett félelmeként még az elején: hogy reméli, nem csak együtt fognak játszani, hanem nyitottak lesznek más gyerekekre is! Gondolom a közös csoportban való elhelyezésnek ez az egyik veszélye, amit az én két gyermekem sikeresen megoldott!

A kiscsoportot járták ki eddig, ennek tapasztalatai:

– szeretik az óvodát, nagyon, azért, mert sok gyerek van és szeretnek a gyerekek között lenni, enni, játszani;

– átlagosan az óvodaév felét itthon töltötték betegség miatt;

– rajzban, tornázásban, beszédben rengeteget fejlődtek, ügyesedtek;

– babánkkal és más (utcabeli) gyerekekkel is nyitottabbá váltak;

– barátaikat szeretik hozzánk elhívni és ők is szeretnek elmenni a barátokhoz játszani;

– a játékban, kommunikációban a régi félelmük, szégyenlősségük sokat javult, alakult, oldódott, de nem estek át a ló másik oldalára (ha értitek, mire gondolok).

Így azt mondhatom, az ovi, mint intézmény és a közös csoport nekünk (egyelőre) bevált.

A ti ikreitek hogy viselték az óvodai létet?

Ha tetszett, csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog facebook-oldalához és ha kérdésed vagy téma-kívánságod van, küldd el nekem! Véleményeket is nagyon szívesen fogadok! nofeleseganyablog@gmail.com

Piroska és a teknős az ovisfarsangon 🙂

Saját fotó – Nő Feleség Anya Blog