A puding

Az úgy volt, hogy a gyerekek kérésére éppen pudingot főztem, és kisfiam már alig várta, hogy kész legyen. Az utolsó pillanatban még eldöntöttük, hogy teszünk bele kekszet is. Mivel még meleg volt a puding, a keksz hamar megpuhult benne. Én öntöttem a tálkákba, kislányom pakolta bele a kekszeket, kisfiam pedig a konyhapult mellett állva várta türelmetlenül, hogy mikor leszünk már készen. Babánk a földön mászkált négykézláb, pakolászott, apa az asztalnál ült és evett.

Végre elkészült kisfiam adagja. Megfogta a tálat, és elindult az asztal felé. Én a következő pudingot kezdtem önteni, de aztán az asztal felé fordultam, hogy megnézzem, odaért-e kisfiam a tállal. Ekkor a következő kép tárult a szemem elé: pudingos tál a földön, babánk épp a tál mellett van, és épp beletérdelni készül a pudingba; kisfiam néz maga elé, mintha keresne valamit az asztalon; apa eszik. Elkiáltottam magam: – Vigyázz, a baba épp belemászni készül a pudigba! Egyikük sem értette, miről beszélek, de hirtelen nézelődni kezdtek, keresték a pudingostálat, de mivel az kisfiam székének felém eső oldalán volt, nem láttak semmit! Továbbá korábban egyikük sem vette észre, hogy a pudingostál a földön van! Azt meg főleg, hogy baba is ott van. Kiabálok tovább: – Vedd fel, vedd fel! Semmi.

Feladom. Megint a többi pudingostál felé fordulok. Egyszerre ezt hallom: – Segítség, segítség! Odanézek. Apa időközben felvette a babát, biztos, ami biztos, és visszaült a helyére. De a következő pillanatban baba ráborította apára az ablakban álló virágot (hátulról), és pont egy másodperccel később, kisfiam vizét az asztalról (elölről). Apa vizes, földes, elázott. Leteszem a kezemben lévő tálat, odamegyek. Visszaállítom a virágot, átveszem a babát, apa elmegy átöltözni. A pudingot felveszem a földről és kisfiam elé teszem. Nem lett baja, nem dőlt ki, csak egy kicsit be van horpadva a közepe, ott, ahol beletérdelt a baba. – Hogy került a pudingod a földre? – kérdezem kisfiamat. – Nem tudom – mondja. Babát elviszem átöltöztetni.

Ahogy magamban rekonstruáltam (?) az eseményeket: kisfiam feltette a pudingot az asztalra és mire felmászott volna a székre, babánk odament és levette. De még az is lehet, hogy a székre tette a pudingot, mert babánk még nem éri fel az asztalt! A többit tudjátok.

Ha nektek is van pudingos sztoritok, küldjétek el nekem!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog Facebook-oldalához ITT és a tetszik gomb melletti nyílra kattintva pipáld be az “értesítések kérése” menüpontot, hogy ne maradj le egyetlen friss posztról sem!

Saját fotó – Nő Feleség Anya Blog