Beteg: 5/5 (4. rész)

A családi szappanopera negyedik részét olvashatjátok alább.

Tegnap ott tartottunk, hogy miután az óvodai nyári ügyeleten töltött négy nap igen megviselte a gyermekeimet, úgy döntöttem, hogy egész nyárra itthon tartom őket. Bár ez igen nagy fölényhez juttatta a házban a felnőttekéhez képest a kiskorúak számát, tudniillik én egyedül vagyok, ők viszont hárman, de vállaltam a kockázatot.

Gyanútlanul itthon tartottam tehát őket, és ismét bejött az a mondás, mely szerint: három gyermekkel mindig történik valami! Mióta három gyermekünk van, őszintén mondhatom: ez tényleg igaz!

Az első itthon töltött hét szerdáján kisfiamnak felment a láza. Felment-lement, egyéb tünet nem volt. Két napig semmi, majd ismét ugyanez. Újabb két napig semmi, majd a következő napra mind az öten belázasodtunk! Eleinte azt gondoltam, hogy az autóban fáztunk meg, mert túlságosan járattuk a klímát utazás közben, de ahogy teltek a napok, elbizonytalanodtam…

Közben persze nem sok időm volt ezen gondolkodni, hiszen a lázmérés és a lázcsillapítás állandó programmá vált a nap minden szakában. Férjem és én úgy öt napig Algopyrinen éltünk, a gyerekek közül pedig, aki nem volt lázas reggel, az lázas volt délben, vagy délután, aki meg volt reggel, az aztán este ismét… A láz éjjel is támadt, többszöri felkelés, lázcsillapítás kellett, hol egyik, hol másik gyermeknél. Közben izzadás és didergés váltakozott nálam is.

Három nap telt el így, de a láz senkinél sem csillapodott. Kihívtam a gyermekorvost. Mindenkit megvizsgált, a gyerekeken nem talált semmit (így gyógyszert sem írt fel), ellenben nálam vírusos torokgyulladást, férjemnél piros torkot. A láz azonban csaknem csillapodott továbbra sem, a betegség ötödik napjára pedig kisfiam és kislányom torkán is, a nyirokcsomóknál egy-egy duzzanat nőtt a nyakon, emellett mindketten említették, hogy fáj a fülük. Felhívtam a gyermekorvost, aki a fülészetre küldött, így fel is kerekedtünk. Az utazásunkat nem részletezném, az egy külön poszt lenne, csak annyit mondanék, hogy gyermekekkel, babakocsival utazni tömegközlekedéssel bizony nem egy leányálom, mindenesetre megérkeztünk, becsekkoltunk, lifteztünk és már ott is voltunk a fülészet ajtaja előtt.

Szerencsére nem kellett várnunk, persze elég nagy volt a csodálkozás, amikor ennyien beléptünk a rendelőbe… 🙂 A fülész, egy idősebb, kissé remegő kezű doktor bácsi, szép sorjában megvizsgált mindenkit, a diagnózis pedig: mandulagyulladás. Így aztán, szép sorjában minden családtagnak felírt egy-egy doboz antibiotikumot. Mellékesen jegyezném meg, hogy a füle mindenkinek rendben volt! Kiváltottam a recepteket, és azt reméltem, hogy újabb öt nap múlva már túl is leszünk az egészen. (Ugye sejtitek, hogy nem egészen így történt?!)

Szintén csak jelzésszerűen említeném meg azokat a küzdelmeket, amelyeket naponta kétszer is meg kellett vívni azért, hogy mindenki valóban bevegye az antibiotikumot, melynek rossz szaga és íze volt… Mindenfélébe kellett keverni és még úgy is küzdelmes volt, na.

Holnap az utolsó, befejező rész következik!

A családi szappanopera előző három részét itt olvashatod: 1. 2. 3.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog Facebook-oldalához ITT.

Vegyél részt a blog nagy nyári fotóversenyén! Részletek ITT.

A héten egyedi készítésű Kalánka kiskanalat is nyerhetsz! Kattints IDE.

A képek forrása: nlcafe.hu