Véget ért a nagy nyári családi szappanopera mind az öt része (1. 2. 3. 4. 5.), így most már bizton jelenthetem: ikreink sikeresen abszolválták az első óvodai évet. Kiscsoport kipipálva!
Ebből az alkalomból írom le az első óvodai hét történéseit, annak könnyűségét, nehézségét, ami ezzel járt.
2013. szeptember 2. Az ikrek első napja az oviban. Mögöttem egy fél éjszakán át tartó kellékpakolás, jelrajzolgatás, ruhaakasztó-varrogatás. Jaj, remélem minden rendben lesz! Bár, ahogy így belegondolok, el sem tudom képzelni, mit fognak csinálni ennyi idegen kisgyerek között… Ezernyi kérdés záporozik bennem egész nap. A jelüket vajon meg tudják jegyezni? Megtalálják majd a ruhájukat, cipőjüket? Ízlik majd nekik az óvodai ebéd? Az óvónénit, dadusnénit vajon elfogadják majd? Lesz-e bepisilés? Kitalálnak majd a mosdóba? Izgulok. Helyettük is. Nekem ez maradt. (Örökre, de ez egy másik poszt témája…) Reggel láttam, hogy kisfiam kicsit fél. De azért ment, ügyesen, mert hajtotta a kíváncsiság! Egy dolog vígasztal összesen, az, hogy mivel ikrek, legalább egy gyermeket mindenképp ismerni fognak a csoportból! 🙂
2013. szeptember 3. Jelentem, az első nap szuperül sikerült! Nem volt sírás. Nem volt bepisilés. Az óvónő szerint minden rendben volt. Amikor értük mentem, fel voltak dobva, játszottak, kisfiam azt kérdezte: miért megyünk haza? Úgy látom, nem csak egymással játszanak egész nap, mert vannak számukra szimpatikus gyermekek. Az óvónők nevét első naptól tudják, és szimpatikusak nekik ők is! Kérdésemre, hogy jönnek-e holnap is, kórusban igeneztek! 🙂
2013. szeptember 4. Jelentem, a gyermekeim az óvodában angyalok, itthon viszont ördögök. Még mindig jobb így, mintha fordítva lenne. Amint hazaérünk, elkezdenek őrültek módjára kiabálni, rohangálni, verekedni. Dobálják a játékokat és szórják a homokot. Sütit és rajzfilmet követelnek. Bepisilnek, és nem fogadnak szót. A fentiek okán ma óvoda után játszótérre mentünk, és addig maradtunk, amíg csak lehetett, hadd tombolják ki magukat. A játszótéren is a fent leírtak szerint viselkedtek, de ott ez senkit nem zavar. Ezzel a programmal az összes, itthon felmerült problémát ignoráltam – egy napra.
2013. szeptember 5. A gyermekek igen elfáradtak az első óvodai héttől. Kisfiamon az óvónéni is észrevette. Így aztán nem csoda, hogy délelőtt bepisilt, kétszer. Ebédnél pedig majdnem elaludt. Aztán alvás közben is bepisilt. Milyen jó, hogy bevittem gumilepedőt. Meg sok ruhát. És milyen jó, hogy van itthon váltás gumilepedő. Este, kérdésemre, mely szerint ki megy holnap oviba, a következő választ kaptam: holnap zárva van az ovi! 🙂
2013. szeptember 6. Kilábalás a gödörből. Reggel meggyőztem kisfiamat, hogy bár ma még nincs zárva az ovi, de holnaptól hétvége. A mai mérleg: nem pisilt be, csak véletlenül pisilés közben lepisilte a ruháját. Más nem volt. Amikor értük mentem, be akartak hívni a terembe játszani, de babánk még elég pici, nem akartam vele együtt bemenni… Cirkuszoltak az öltözőben, mert nem akartak még hazajönni. Az óvónő is kijött megkérdezni, mi a baj. Elmondtam és még annyit: jövő héten később jövök majd értük! 🙂
Amint kiléptünk az óvoda épületéből, és elindultunk haza: kisfiammal, kislányommal, kistesóval, kis- és nagytáskával, babakocsival, hirtelen mindkét nagynak pisilnie kellett. (Hogy miért nem intézték el az oviban??) Kisfiam önálló, gatya le, megöntözte a járda melletti fenyőt. Kislányom letolt nadrággal várja, hogy segítsek. Erre egy KEDVES arra járó NAGYMAMA fennhangon így szól, bár biztos nem nekem szánta, csak úgy magának… (vagy mégis nekem?): Mi van itt, POPSIMUTOGATÁS? Oda se nézek, pisiltetek, aztán megyünk. Haza. Hétfőig pá.
Nektek milyen volt az első hét az óvodában?
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a facebook-oldalamhoz ITT, és pipáld be a tetszik gomb melletti nyílra kattintás után az “értesítések kérése” sort, hogy ne maradj le egy posztról sem!
A kép forrása: nlcafe.hu
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: