Elengedni. Milyen érdekes szó. Mit engedünk el? Elengedjük valaki kezét. Elengedjük a kapaszkodót. Elengedjük, ami bánt. Te tudsz elengedni?
Elengedni az elengedhetetlent. Eredetileg ez lett volna a cím, de amikor odaírtam: “elengedni”, úgy éreztem, elég ennyi is.
Elengedtem. Az elengedhetetlent. Végre! Mostantól könnyű vagyok!
Nem engedem, hogy nyomasszanak a napi dolgok. Nem engedem, hogy bosszantó gondolatok környékezzenek meg. Élem az életemet! Minden nap szeretném a körülményekhez képest jól érezni magam! Nem várom el senkitől, hogy könnyítsen a dolgomon, én magam könnyítek rajta azzal, hogy elengedem a bosszantó gondolatokat! – Nem engedem, hogy beférkőzzetek az elmémbe! Hess!
Nem bosszankodom azon, ha beteg mindhárom gyermekem és egyedül vagyok velük itthon és közben én is elkapom, és úgy ápolom őket tovább, hogy én is beteg vagyok. És a férjem az mondja: “Izgulok, hogy fogod bírni”. És a gyermekorvos azt mondja: “Nem könnyű magának!”. Az anyukám meg azt: “Hívj, ha jönni kell, kiveszek”! Elfogadom a helyzetet és igyekszem a lehető legjobban kijönni belőle. Lesz majd jobb is. Csinálom a dolgom, abból van elég bőven!
A stressz, a bosszankodás, a puffogás, igenis fáraszt! Nem szabad ezek felé fordulni, mert nem segítenek a problémákon! Nyugodtan, hideg fejjel tűzd ki a célt és menj előre! Menj az utadon! Körülötted a család, férj, gyermekek, de hidd el, neked is van utad! Ők is a te utad részei! Nagyon nehéz, de menni kell! Nem szabad elkeseredni! Mindent meg lehet oldani!
Miket engedtem el mostanában:
1. Négy éve nincs szabi és nincs hétvége! – elengedtem!
2. Kevés időm van magamra! – elengedtem!
3. Nem tudok bármikor elmenni itthonról! – elengedtem!
4. Szeretnék sokkal nagyobb rendet tartani! – elengedtem!
5. Ha napi kétszer főzök, akkor is elfogy az étel! – elengedtem!
6. Az étkezések utáni takarítás sokkal több időt vesz igénybe, mint maga az étkezés! – elengedtem!
7. Mindhárom gyermekem egész nap rajtam lóg! – elengedtem!
8. Nem vágyok nyaralni, csupán túlélni a nyarat! – elengedtem!
9. Tíz kilóval több vagyok, mint a terhességeim előtt és nincs energiám fogyókúrázni! – elengedtem!
10. Annyira beszippantanak a napi dolgok, hogy a hosszútávú célokra nem marad idő! – ezt is elengedtem!
Mostantól: KÖNNYŰ VAGYOK! ÉLEK! TÚLÉLEK!
Rájöttem, hogy az idő nekem dolgozik. Bár nagyon nehéz három kisgyermekkel (eggyel is!), de nemsokára megnőnek, és akkor, eljön az én időm, újra. (Kérlek ne, ne, és ne romboljátok le ezt az illúziót!)
Az elengedés a túléléshez kell. Ahhoz, hogy élni tudj, hogy tovább tudj lépni valami más felé, ami nem a harag, nem a veszekedés, nem a kiabálás, és nem a bánat. Indulj el az öröm felé, afelé, ahogy teljes lehet az életed! Persze mindig az adott körülményekhez képest!
TUDOK elengedni. Tudom, mi a dolgom, és meg is csinálom. Mert meg tudom. És minden nap van egy pici időm, amit arra fordítok, amire akarok. És élvezem. Tegyél így Te is! Végy egy nagy levegőt…. ÉS fújd KI!
Ha tetszett, csatlakozz a blog facebook-oldalához ITT.
Vegyél részt a nagy nyári fotóversenyen, vagy nyerj egy Kalánka kiskanalat!
Szép napot kívánok!
Éva
A képek forrása: nlcafe.hu
Kommentek