A pillanat

Csak egy pillanat műve volt, de tart még most is. Talán furcsán hangzik, de biztos vagyok abban, hogy akkor, régen, a hideg, talán ködös, téli koraestén, mindketten ugyanarra gondoltunk. Vagy épp nem. Én őrá, ő pedig énrám.

Nem mondanám, ha nem tudnám, hogy így, több, mint öt év múltán, három gyermekkel, szintén volt egy ilyen pillanat. Csak egy rövidke, épp csak annyi, mint amennyi idő alatt felvillan egy kép az ember szeme előtt. Csak egy pillanat, amikor mindketten ugyanarra gondolunk ismét, vagy épp másra, én őrá, ő pedig énrám.

Egymásra nézünk. Szemünkben ott a rég feledett szerelmespár képe, akik egymásra néznek… Pontosabban a “szerelmespár előtti” állapot. A kezdet kezdete. A pillanat. Amikor minden elkezdődött. És most? Most? Most minden folytatódik, de egyben újra is kezdődik.

Ezt a pillanatot vártam, kerestem régóta, és igen, néha voltak kétségeim, hogy eljön-e, de azért ott, legbelül, reméltem, hogy igen. Hogy lesz még ilyen pillanat. És lett. Akkor, a rohanás megszűnik, minden megáll. A mindennapok, a mosogatógép, a piszkos etetőszék és a földön heverő ételdarabok is mind semmivé lesznek. Még a boltban vásárolt dolgokat tartalmazó szatyor is igyekszik összecsukódni, mert ilyenkor nem létezik semmi, minden eltűnik, levegővé válik egy pillanatra, mert akkor csak mi ketten vagyunk, ő és én. És persze a pillanat.

Akkor, ott, kipattant egy szikra és fellobbant egy icipici kis láng. Ugyanolyan icipici, mint abban a bizonyos első pillanatban. Akkor hideg, téli koraeste volt, most forró, nyári délután. A láng pedig még most is ég.

Öt év és három gyermek után… fellobbant a láng. Új úton indulunk tovább. Vagyis, dehogy. Társak vagyunk, voltunk, leszünk, jóban, rosszban, holtomiglan, holtodiglan.

“Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek, –
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!”

/Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú/

Veletek is történt már hasonló?

Ha tetszett a poszt, lájkold, oszd meg, és csatlakozz a facebook-oldalamhoz ITT.

A kép forrása: nlcafe.hu