Mások vagyunk, de mind anyák

Bár a “közös nevünk” ugyanaz, mindannyian mások vagyunk. A közös nevünk: ANYA. Vagyis: Anyaaa!

Minden anya más, és minden gyermek is más. Még a testvérek is, még az ikertestvérek is. A kistestvérek is, a nagytestvérek is. Anyukája mindenkinek van, de mindenkinek más. Miért más? Azért, mert mindenkinek másra van szüksége. Másrészről valahogy minden kornak megvannak a “maga anyukái”. Másmilyen anyuka volt nagymamám, anyukám, és én, például.

Nemrég érdeklődtem nagymamámnál, hogy akkoriban milyen javaslatok alapján nevelték a gyermekeket, kívácsi voltam, milyen különbségek voltak ahhoz képest, ahogyan én csinálom. Az ő kismamakorában még több generáció lakott együtt, viszont több volt a nőkre/anyákra háruló feladat. A pici gyermekek a nap nagy részét járókában töltötték. A főzés, a kert, az állatok körüli teendők, a pelenkamosás, a gyerekruhavarrás, hogy csak néhány példát említsek, bőven kitöltötte a napot. Azért, ha egy-egy családtagnak volt szabadideje, akkor kivette kicsit a csemetét, foglalkozott vele. Mondanom sem kell, hogy főleg fajátékok voltak akkor. Ami a babák etetését illette, már korán mindenfélét kaphattak, három hónapos kortól almát keksszel, fél éves kortól tejbegrízt is, cumisüvegből. Fél éves kor előtt, akinek kevés volt a teje, az ún. lisztlevest főzött, megpirította a lisztet, és felöntötte tejjel.

Ahogy anyukám mesélt arról, ahogy nevelt engem, úgy tűnt nekem, hogy a nagymamám-féle és az én-féle babagondozásnak valamilyen egyvelege. Én is sokat voltam járókában, és kaphattam korán mindenfélét, de volt már egyféle sorrendje az élelmiszerek bevezetésének.

Nagymamám számára a két legfurcsább dolog abban, ahogy én nevelem a piciket, egyrészt, hogy szerinte sokáig szoptattam őket (10 hónap), valamint az, hogy nem teszem járókába (az ikreknek még volt babakarám, de hamar megtanulták kinyitni, harmadikunk pedig egy percig sem maradt meg benne!), hanem a földön játszom velük. Járóka helyett azt találtuk ki, hogy a lépcsők elé szerelhető kapuk segítségével lezárjuk a földszintet, ahol tartózkodunk, valamint a fürdőszoba ajtaját zárva tartjuk. Így elegendő hely van a baba számára a felfedezéshez, másrészről pedig nem megy olyan helyekre, ahol baja eshet.

Bár mind mások vagyunk, máshogy oldjuk meg a gyermekeink gondozását, nevelését, de egy dolog biztos: minden gyermek számára az ő anyukája a legjobb! És ez így is van rendjén. Édesanyánk, nagymamánk feladata pedig immár a gyönyörködés az unokákban és a dédunokákban!

Ha tetszett a poszt, lájkold és oszd meg másokkal is! Csatlakozz a facebook-oldalamhoz ITT, és a tetszik gomb melletti nyilat lenyitva jelöld be az értesítések kérése fület, hogy ne maradj le semmiről.

Szép napot kívánok!

Éva

A kép forrása: nlcafe.hu