A cím lehetne akár idézőjeles is, valahogy így: “kézműveskedésem” “története”… Először is azért, mert egyáltalán nem vagyok profi kézműveskedő (viszont lelkes); másodszor pedig: lehet ezeknek a tevékenységeknek egyáltalán története?! Nézzük.
Kézműveskedésem kezdetei a régmúltba, pontosabban általános iskolás koromra nyúlnak vissza. Akkor ugyanis, vagyis az ősidőkben, volt olyan, hogy háztartástan tantárgy, ahol sütöttünk, főztünk, varrni, hímezni, kötni tanultunk. Így készültek el első remekműveim, melyeket azóta is őrzök. Például ez a karácsonyi terítő, hozzá illő szalvétákkal:
(Megsúgom: 1. minden osztálytársnőmnek van ilyenje – ha még megvan – és húsvéti is készült… 2. esetemben egyik sem volt használva még soha…) 🙂
De lépjünk is tovább. Szintén az általános iskolás tanórára készült ez a kötött kispárna:
A későbbiekben sem felejtettem el teljesen a kötést, a középiskolás évek alatt is készült egy hasonló kispárna, és bár az egyetemi évek nem hoztak újabb remekművet, de a terhesség és a kisbabák születése újabb alkalmakat adott arra, hogy elővegyem ismét a kötőtűimet. Eleinte sapkák, sálak, lábmelegítők készültek a gyerekeknek (és apának is, egyébként):
Majd belevágtam egy sokhónapos projektbe, egy pelenkatartó elkészítésébe. Ilyen lett:
Harmadik gyermekem számára készítettem ezt a fejvédőt a kiságyba (szintén sokhónapos projekt volt, szinte az egész terhességem alatt készült):
Érdekessége, hogy az alap ugyanolyan fonalból készült, mint a pelenkatartó esetében, így nagyon szépen mutatott a babaágyon.
Ebből a néhány sorból talán látszik a lelkesedés, és ez némiképp magyarázza, hogy miért pont kézműveshét van a blogon… Rendszeres olvasóim tudhatják, hogy eddig hány DIY és kézműves vagy kreatív hobbis poszt született… nos… talált, süllyedt, nulla. Azaz nulla. Ebben is újat hoz ez a hét. Fogadjátok a posztokat szeretettel!
Én azért szeretem a kézműveskedést, kötést, horgolást, mert nekem ez kikapcsolódást jelent a mindennapokból, az örökös gyerekezésből, a taposómalomból, a napirendből, és azért is szeretem, mert nagyon jó látni, hogy egyszerű, de nagyszerű dolgok születnek a kezem alatt. Nem vagyok egy nagy DIY-s vagy profi kézműves, de a gyerekeknek nem is ez számít. Ők nagyon szívesen viselték az általam készített dolgokat. Emellett nincs időkorlát sem, ha valamit akár hónapokig készítek, akkor sincs gond, és a végeredményben sokáig lehet gyönyörködni. Ha pedig együtt készítünk valamit, azzal gyermekünknek is nagy örömöt okozunk, és fejlesztjük őt – természetesen egy bizonyos kortól… 🙂
Ha tetszett a poszt, lájkold és oszd meg, és csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog facebook-oldalához ITT.
Nagyon sok kreatív hobbi létezik, ha űzöd valamelyiket és van kedved írni róla, szeretettel várom!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: