Kötött kislányruha – a miénk!

Itt az augusztus, és örömteli hírem van számotokra. Mivel egy évvel ezelőtt indult a blogom, így sok-sok meglepetésre számíthattok ebben a hónapban. (Persze ez a többiben is így volt, de most kicsit fokozottabb lesz a hangulat.) Egyrész nagyon jó posztok lesznek; másrészt szeretném, ha az új olvasók kicsit megismernék a blogot, így a napi szösszenetekbe tutijó régi posztokból válogatok majd. Aztán lesz újra tematikus hét is és persze a játék sem marad el! Tőletek csak azt kérem, hogy olvassátok, szeressétek a blogot, és lájkokkal, megosztásokkal, hozzászólásokkal, ismerősök meghívásával, és minden egyéb (szájhagyomány, füstjelzés, postagalamb…) módon is vigyétek hírét!

Itt is van mindjárt egy meglepetésposzt, amit egyszerűen nem tudtam nem megírni a DIY hétre!

Ahogy arról már korábban írtam, amikor megszülettek a gyermekeim, hosszú idő után ismét a kézműveskedés, konkrétan a kötés felé fordultam. Rájöttem ugyanis arra, hogy gyermekeknek nagyon jó kötni. Nem csak azért, mert nagy valószínűséggel nagyon fognak örülni a kötött holminak, hanem azért is, mert mondjuk egy sapka vagy egy sál megkötése nem olyan nehéz, kezdők számára is kivitelezhető feladat, és nem utolsó sorban, mivel nem kell óriási méretet kötni, ezért viszonylag belátható időn belül elkészülhetünk a remekművel.

Már túl voltam a sál, sapka, lábmelegítő-projekten, amikor is tél lett, és az utcán, meg játszótéren egy-két kislányon láttam kötött szoknyát. Arra gondoltam, hogy az én kislányomnak is lehet, hogy tetszene, aztán azon kezdtem töprengeni, hogy tudnék kötni neki egyet. Mintát kerestem, lemértem a gyermeket elöl, hátul, keresztben, hosszában… Végül belekezdtem. Közben jutott eszembe, hogy egy horgolt ruha még jobb lenne, így aztán némi újratervezés után további mérések következtek, és nemsokára el is készült a ruhadarab.

Meg kell, hogy mondjam, ami nekem ebben a projektben nagyon megtetszett, az a tervezés volt. Vagyis a mérések, a mintaválasztás, és, hogy hány sor, hány szem, és melyik sor miből fog állni, milyen minta lesz jó, és mi lesz a minták között. Le is rajzoltam az egészet egy papírra. Aztán kitaláltam, hogy pántokat fogok kötni és gombokkal rögzítem majd őket a ruhára. A gomblyuk kötését is meg kellett néznem. A ruhát magát egyben kötöttem meg, majd elkészítettem a két pántot, aztán rávarrtam a ruhára pántokat és a gombokat.

Egy bibi volt csak, mégpedig, hogy javában tavasz volt már, mire elkészültem vele, és emiatt kislányom inkább csak a következő őszön tudta hordani. Összesen két-három alkalommal volt rajta, mert otthoni játszósruhának persze féltettem. Sajnáltam volna, ha elszakad, vagy ha kimoshatatlan folt esik rajta. Mondanom sem kell, hogy már az első felvételkor kihúzódott a szála, de azt még valahogy megoldottam. És persze hamar ki is nőtte, de ahogy emlékszem, annyira nem is bántam, mert nem igazán lett a kedvence, és nekem meg nem kellett izgulnom, hogy a remekművemen éppen milyen karcolás esik. A gyerekek persze nem értik, hogy mekkora érték egy egyedi tervezésű és készítésű ruha!

Ha újra kötnék egy ilyen ruhát, akkor nyáron kellene elkezdeni ahhoz, hogy időben elkészüljek… lehet, hogy mostanában??!!

Ha tetszett a poszt, lájkold és oszd meg és csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog Facebook-oldalához ITT.