Micsoda éj! Ez a cím jutott eszembe, de a poszt sajnos nem arról fog szólni, amire gondoltok. Így szól ugyanis háromszor Meryl Streep, azaz Donna a Mamma Miában, pontosabban nem is igazán ő, hanem a naplója, de nem is igazán a naplója, hanem a lánya, aki megtalálja a naplóját abból az évből, amikor született. A “Micsoda éj!” felkiáltások mögött pedig az ő fogantatásának pillanata rejlik, bár némiképp bizonytalan a dátum, hiszen egymás után három naplóbejegyzésben is elhangzik ez a mondat. A lány nyomozni kezd tehát édesapja után és ebből adódnak aztán a bonyoldalmak. De jöjjünk vissza a jelenbe és a jelenlegi poszthoz.
Nincs is annál jobb, mint a már több, mint négy órája tartó, éjszakai zivatarlánc (értsd: éktelen dörgés, villámlás, égszakadás, földindulás, óriási esőzés és ablakcsukogatás) közben megihletődni, és fejben már megírottnak látni a fél posztot, de úgy gondolni, hogy hajnali fél hatkor még túl korai lenne felkelni a fent leírt igen-szakaszos-alvási-lehetőségeket-biztosító éjszaka után, majd ezerrel próbálni visszaaludni, ami már majdnem sikerül is, amikor egy korogni kezdő és korgást abba-nem-hagyó gyomor miatt végül mégis a felkelés mellett dönteni, hogy mivel aludni úgysem tudok, bepötyögöm inkább ezt a posztot és ha végeztem, még hátha vissza tudok menni egy picit az ágyba.
Közben megvolt egy korty tea és három falat mazsolás kalács, ami reggeli indulásnak nem lenne rossz, feltéve, ha nem lenne hányingerem tőle, azért, mert a nem-alvástól vagy nevezzük jóindulatúan szakaszos nemalvásnak, szóval attól nehéz a fejem és fáj is kicsit, mint régen, ifjúkoromban egy-egy átbulizott éjszaka utáni hazaérkezéskor, és ezen még az írni vágyam sem segít sokat…
Így aztán három falat után leteszem a kalácsot, hanyatt fekszem, és a számítógépet a hasamra téve pötyögni kezdek. Nincs mese, ha van ihlet, akkor még az sem hagy aludni, így születnek sorra ezek a sorok.
Valahol itt mintha kicsit elaludnék mégis, így a végkimenetel bizonytalan, de mindenesetre nem is kell ennél több…
Ti hogy bírjátok ezt a fülledt, hőségriadó-gyanús, de egyben zivatargyanús időjárást? Én, megmondom őszintén, egyre rosszabbul.
Ha tetszett a poszt, lájkold és oszd meg, valamint csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog Facebook-oldalához ITT.
Ha játszani szeretnél, kattints IDE vagy IDE.
Szép napot kívánok!
Éva
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: