Jó a hajam, ugye?!

A “mióta az eszemet tudom”-tól úgy húsz éves koromig hosszú hajam volt. Nagyon hosszú, fenékig érő hajam. Volt, hogy vágattam belőle, akkor már “csak” derékig ért. Aztán, amikor újra vágattam, akkor már csak úgy a lapockáimat takarta, végül vállig érő lett. Persze, minden vágatás után újra megnövesztettem valameddig…

Mióta gyermekeim vannak, azóta nem növesztettem meg vállig érőnél hosszabbra, mert egyszerűen nem tartom praktikusnak. Nem szép és a fejbőrnek sem tesz jót, ha állandóan copfba van fogva, ha meg kibontva hagyom, mindenbe belelóg és zavar is a gyerekek körüli tevékenységekben. Az ennél rövidebb haj viszont nem áll jól. Ezt bizton állíthatom, mert tavaly, a nagy nyári meleg hatására kipróbáltam. Tehát a hosszúságot nagyjából kikísérleteztem.

Ezidáig nem volt fodrászom. Olyan fodrászom, akihez rendszeresen jártam volna, és akit “fodrászom”-nak neveztem volna. Hosszú hajjal nagyjából évente jártam fodrászhoz, már nagyobb korban, akkor még a szüleimnél laktam és ott jártam, de nem voltam túl elégedett vele, de kisváros lévén nemigen volt más lehetőség. Aztán, amikor terhes voltam az ikrekkel, akkor találtam egy jó fodrászt, de elköltöztünk. Amikor a babáink kicsi voltak, akkor nem épp a fodrászhoz járás volt a fő gondom, így elmentem a lehető legközelebb lévőhöz, de az egyszer elég volt. Nem volt túl ügyes, viszont nagyon sokat kért. Egyszer visszamentem a terhességkori fodrászhoz, de aztán újból terhes lettem és újra elköltöztünk.

Itt, ahol most lakunk, eddig három fodrászt próbáltam ki. Az egyik fiatal, aranyos, ötletes, nem olcsó, de több, mint két órán át készítette a frizurámat. Ez nekem kicsit sok volt. A másik fodrász, idősebb, gyors és olcsó, de nem lettem a legeslegszebb. Végül a harmadik, az arany középút. Negyvenes, gyors, kedves, két gyermek édesanyja, tehát van közös téma is, és nekem megfelel. Mondjuk, mivel tetszik az a fazon, amit az első fodrász készített több, mint két órán át, ezért ugyanolyat vágatok, csak kicsit rövidebbet. Úgy vettem észre, a szaki sem bánja ezt, ő nem egy ötletelős típus, de erre mostanság nem is tartok igényt. Ilyenformán a feladat neki testhezálló, az eredmény pedig nekem nagyon is megfelel. Háromszor voltam eddig nála, de most már őt tartom a fodrászomnak. Van tehát fodrászom. Ha újabb fazonra vágyom, majd megyek az elsőhöz….

A nagy sokára elkészült profilképemhez is ő készítette a frizurámat! Ugye szép? 🙂

Neked van fodrászod?

Ha tetszett a poszt, lájkold és oszd meg, valamint csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog Facebook-oldalához ITT.
Ha játszani szeretnél, kattints IDE vagy IDE.