Kicsi séfek diót törnek (almás muffin dióval)

Egyszerű és nagyszerű – így jellemezném ezt a süteményt – és az élményt!

Mostanában nagyjából hetente sütünk a gyerekekkel sütit. Úgy szokott kezdődni, hogy kisfiam odajön hozzám és azt mondja: “Anya, süssünk muffint! Megmutatom, milyet.” Majd odamegy a konyhaszekrényhez és előveszi a muffin receptes könyvet. Kinyitja, és mint egy jó séf, keresgélni kezd benne. Persze mindig valamilyen csokisra mutat, mert neki a csoki a kedvence. A tejcsoki, a csokis puding, a csokifagyi és a csokis süti meg a csokitorta. Ja, és az ebédből is a desszert a kedvence! 🙂

Mivel azonban az összes csokis muffinhoz kell általában csoki, és az általában nincs itthon, hiszen, ha lenne, akkor nem sütnénk sütit…

Szóval emiatt mindig le kell beszélnem az általa kiválasztott muffinról. Ilyenkor mindig elmagyarázom neki, hogy olyan muffint tudunk sütni, amihez van itthon alapanyag. Ami általában van itthon: mák, méz, kókuszreszelék, joghurt, valamilyen gyümölcs, dió, és időnként: túró. Leellenőrizzük tehát a készletet, és ő ezek közül választ. Általában így szokott történni, most először történt kicsit másként.

Kisfiam tehát elővette a könyvet, kinyitotta az elejét, rámutatott valami csokisra, majd, amikor mondtam, hogy nézzünk körül alapanyag-téren, akkor ő körülnézett, látott sok almát a gyümölcsöstálban, és mivel szerencséjére az almás muffinok a könyv elején vannak, csak egyet kellett lapoznia, és már ott is voltak a receptek. Erre ő boldogan eldöntötte, hogy almás muffin legyen.

Nézegettem az almás recepteket és amellett döntöttem, amelyikben van egy kevés mazsola és dió is van a tetején. Mostanában a diótörés nagyon jó udvari elfoglaltság a gyerekeknek, így aztán szívesen segítettek abban is, hogy feltörjünk néhányat a sütihez. Viszont a diótörésben elfáradtak, így nem tudtuk megsütni a süteményt. Gondoltam, meglepem őket, és miután lefeküdtek, gyorsan összekevertem a tésztát és kisütöttem a muffinokat. Reggel nagy volt az öröm, amikor meglátták! Mindenkinek nagyon ízlett! Az előkészületeket természetesen babánk is végigasszisztálta, bár ő inkább a diókergetésben és a süti meózásában segédkezett. Tökéletes volt a program tehát mindenkinek!

Jöjjön akkor a recept:

25 deka finomlisztet egy csomag sütőporral, csipet sóval, fél kiskanál őrölt fahéjjal, 15 deka cukorral, 1 tojással, 7 deka puha margarinnal, 1,8 deci tejjel, 25 deka reszelt almával és egy marék mazsolával összekeverünk. A tésztát muffinformába töltjük, a sütik tetejét diódarabokkal díszítjük. (Persze előtte kikenjük a formát vajjal, vagy olajjal, vagy kibéleljük papírformákkal.) A sütőbe tesszük, és 180 fokon (vagy légkeveréses esetén 165 fokon) sütjük, nagyjából 20 percig.

Tűpróbával lehet ellenőrizni, hogy szépen átsültek-e.

TIPP: A kész muffinokat hagyjuk a formában egy 10 percig, amíg valamennyire kihűl, mert akkor jobban ki lehet venni őket (egészben maradnak, ha nem forrók 🙂 ).

A miénk ilyen lett:

Jó étvágyat hozzá!

(A recept forrása: Hargitai György: Muffinok 2. Bár módosítottam rajta néhány helyen, tehát mondhatnám sajátnak is! 🙂 )

Ha tetszett a poszt, lájkold és oszd meg, valamint csatlakozz a Nő Feleség Anya Blog Facebook-oldalához ITT.
Ha játszani szeretnél, kattints IDE vagy IDE.