Nő Feleség Anya Blog

Minden blogger második rémálma

Segítség! Beszippantott a blogom!

Csak agyalok, agyalok, és agyalok. Én vagyok a szerző. Én vagyok a menedzser. Én vagyok a marketinges. Én vagyok a titkárnő. Én vagyok a … MINDEN. A mindenes. Mindenes?!

Segítség! Csak úgy futnak, rohannak a gondolataim! Olyan az egész, mintha egy száguldó vonaton ülnék. A gondolataimmal már szinte saját magam sem tudom tartani az iramot. Próbálom követni őket, nehogy lemaradjak valami értékes ötletről. De komolyan. Néha még jegyzetelek is.

Amikor beszippantani készül a blogod… Te hagyod magad?

blog_button

 

Mit tegyek? Állandóan netezek, fészbúkozok, számlálom a lájkokat, a megosztásokat, bújom a nézettségi adatokat, és ezekből próbálok kisütni valami tuti tervet a jövőre nézve… Mert miért ne lehetnék én az univerzum következő menőmanója? Vagyis bloggere?

Csakhogy az ilyesfajta nézelődés igencsak időigényes, és valójában a blogolás lényegi elemétől, a posztírástól vesz el értékes perceket. Így aztán, a blogom nemhogy fejlődne, épp ellenkezőleg… a nézettségem olyan kicsit, mint még soha. Arra fogom, hogy biztos most így augusztusban mindenki nyaral… Emberek! A nyaraláson is lehet ám lájkolgatni! Hogy leszek így én az univerzum legjobb bloggere?!

írás_vicces

 

Szóval csak a gépemet ne nyissam ki, mert tutira ottragadok. Emailek jönnek-mennek, facebook-üzenetek csengetnek, posztot is írnék, na, meg aztán, más bloggerek alkotásainak monitorozását sem lehet kihagyni. 🙂

Az igazi problém akkor jelentkezik, ha a nap végén aludni térnék… Ugyanis akkor sem tudok kikapcsolni, nem tudok pihenni, mert állandóan jár az agyam! Mivel azonban nem lehetek mindig fent, van egy jó trükköm ilyen esetekre: zenét kapcsolok be, és mire meghallgatok egy-két számot, addigra megnyugszom és el tudok aludni.

Talán nem csak én szenvedek ebben a “betegségben”? Nem sok blogger ismerősöm van, de tegnap éjjel kettőkor a facebook-chaten mindenkinek láttam a nevét! 🙂

Aztán, amikor kissé sikerül lecsendesítenem vadul rohanó gondolataimat, mindig rájövök, hogy a blogom csak azért létezhet, mert én magam is létezem. Azóta írok, mióta megtanultam írni… Verset, mesét, novellát, regényt… irodalmi elemzéseket… blogot! Mert szeretem. Szeretek írni. Ennyire egyszerű.

Remélem Ti pedig olvasni szeretitek.

🙂

Minden blogger (első) rémálmát ITT találod. A blog facebook-oldalát pedig ITT!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!