Nemrégiben “bajos” hetünk volt. Tudjátok, hogy van ez. Ha jön, akkor csőstöl. De azért minden rosszban van valami jó is. 🙂
Szerencsére kevés az olyan hét, amikor minden napra esik valami gubanc, bár mióta gyermekeink száma elérte a hármat, és ebből kettő óvodás lett, azt mondhatom: valakivel mindig történik valami, és valamit mindig intézni kell. Persze azért nagyon jó dolgok is vannak, melyekből erőt meríthet az ember. Erőre pedig szükség van, mert a gyermekek olyan szituációkat tudnak produkálni, melyek megoldása nagyfokú kreativitást igényel.
Vasárnap: nagyszülőknél voltunk, lázas lett a gyermek, persze nem vittem lázcsillapítót, mert azt gondoltam, egy napra nem kell. Különben vihetném az egész házat!
Megoldás: Manapság modern időket élünk, amikor is már szinte minden vidéki kisvárosban van Tesco, és benne vasárnap is nyitva tartó patika, és szinte minden szülőnél van okostelefon, melynek segítségével pillanatok alatt megtalálja a szükséges információkat.
(A kép forrása: nlcafe.hu)
Hétfő: én lettem beteg, de nem súlyos, csak egyszerűen nem szeretek az lenni; bosszant, hogy nem tudom tenni a dolgomat.
Megoldás: vitaminok, forró tea, leves, hagyma, és – a lehetőségekhez képest – pihenés.
Kedd: elromlott a szárítógépünk.
Megoldás: teregetés, jótállási jegy megkeresése és telefon a szervíznek, akik pénteken jönnek ki.
Szerda: babánknak egész nap hőemelkedése volt, majdnem láz. Aludni azért tudott, csak egész nap nyűgös volt.
Megoldás: Anyai ösztönömre hallgatva nem adtam kúpot, és szerencsére le is ment mindig magától. Érdekes, hogy pont estére nem volt semmi, pedig azt gondoltam, hogy akkor fog felmenni… Nyűgösség miatt dajkálás egész nap, inkább “folyós” mint “szilárd” ételek adása, továbbá helyváltoztatás és figyelemelterelés eredményeképp az udvaron jól elvolt. A fogára gyanakszom, mivel mostanában sokat folyik a nyála.
Csütörtök: felhívtak az óvodából, hogy a gyermekem kihányta az ebédet és menjek érte minél hamarabb.
Megoldás: babámmal befejeztük az ebédet és a délutáni alvás előtt gyorsan elmentünk az óvodába. Hazajöttünk, majd nagy alvás mindenkinek, és némi diéta és megfigyelés után következő nap mehetett a gyermek, mert nem volt további tünet.
(A kép forrása: nlcafe.hu)
Csütörtök2: pénteken tornaóra lesz és ovi után akartunk tornacipőt venni, de a rosszullét miatt nem lett volna szerencsés ilyen programra vinni a gyermeket.
Megoldás: Kész szerencse, hogy egy hónappal ezelőtt kaptunk egyik rokontól egy papírdoboznyi használt cipőt, és még annál is nagyobb szerencse, hogy találtam benne olyat, ami megfelelt tornacipőnek és pont jó volt a gyermek lábára. Lemosás és szárítás után indulhatott az óvodai tornaórára!
Péntek: mi jöhet még? Hát a szárítógépszerelő. Persze, hogy alkatrészt kell rendelni tökdrágán, és csak azután tudja elkezdeni a javítást. Csak azt nem tudom, hol és hogyan szárad majd meg az 5x7kg ruha, ami a heti adag nálunk?!
Megoldás: Kerestem helyet mindkét szárítónak, elosztottam a mosást több napra, és amikor megszáradt az egyik adag, akkor mostam a következőt. A száradás gyorsítása érdekében felhasználtam a fűtőtesteket és a nap erejét is.
Szerencsére jó, erőt adó dolgok is történtek a héten, például eljutottam tornázni, és mivel esténként nagyokat aludtam, meggyógyultam, és újra el tudlak látni Benneteket jobbnál jobb posztokkal. 🙂 Máris jobb kedvem lett!
(A kép forrása: nlcafe.hu)
Azoknak, akinek szintén nem volt valami jó napjuk, hetük, üzenem, hogy minden rosszban van valami jó! Keressétek meg, és gondoljatok a jóra! 🙂
A Nő Feleség Anya Blog Facebook-oldalára pedig azért gyertek, mert csokihónapot tartok és kell egy kis kényeztetés ebben a borongós, őszi időben. ITT.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: