Anyás? Apás? Melyik?

Az, hogy egy kisgyermek anyás, elfogadott tény. De mi van azokkal, akik apásak? Ilyen is van? És a te gyermeked “milyen”?

HURRÁ! EZ ITT A NŐ FELESÉG ANYA BLOG 250. POSZTJA! 🙂

Egy kisgyermek éltében sok változáson meg keresztül míg megnő, testileg is és lelkileg is. Mindannyian tudjuk, hogy lehetnek anyás, apás periódusai, ilyen esetekben türelemmel kell lennünk, mert ezeknek az időszakoknak mind-mind oka van, fejlődési mérföldköveket jelentenek a baba számára.

A szakirodalom szerint a babák, életük első hat hónapjában még nem kötődnek konkrét személyhez. Persze, az édesanya ismerős illata, hangja, szívverése kellemes biztonságérzettel tölti el a picit, de gyakorlatilag más kezében is elvan, olyanéban, aki határozottan, erősen tudja tartani. Később azonban megváltozik a helyzet, hiszen nyolc hónapos kor, majd másfél éves kor környékén jelentkezik a szeparációs szorongás. Ilyenkor a gyermek számára már kinyílik a világ, és szeretné azt biztonságos keretek között felfedezni. Ehhez kéri – elsősorban – az édesanyja segítségét.

A szeparációs szorongás folyományaként fordulnak elő olyan jelenségek, mint félelem az idegenektől, vagy akár a ritkábban látott családtagoktól, édesanya követése mindenhova, játék csak vele, sírás, ha nem látja… A babáknál ilyenkor (el)alvási problémák is felléphetnek, vagy például, hogy nehezebb másra bízni. Egész vicces helyzetek is kialakulhatnak, például, ugye, hogy a gyermek elkísér a mosdóba is, vagy, hogy főzés közben a nadrágot rángatja, de minden pillanatban ott szeretne lenni, ahol az édesanyja tartózkodik. Nem lehet egy percre sem egyedül hagyni. Azt hiszem, ezek a szituációk sokak számára ismerősek! 🙂

A gyermekek persze az általános jelenségek mellett sokfajta egyedi dolgot is produkálhatnak. Előfordulhat az is, hogy a picinek nemcsak anyás, hanem apás korszaka is van. Így van ez nálunk most, jelenleg. Másfél évesünk jelenleg apás korszakát éli. Reggel, amikor felébred, és megissza a tejét, elindul apát megkeresni, még az ágyban. Oda is bújik hozzá. Végigköveti azt is, ahogy öltözködik. Napközben is keresi, de okosan megérti, hogy apa dolgozni ment. Este tudja, mikor szokott jönni, és várja. Amikor megjön, rohan elé. Van, hogy kifejezetten kéri, hogy apa vegye ki az etetőszékből, vagy, hogy azt szeretné enni, amit ő, időnként neki szeretne adni valamilyen ételt. Apa vegye fel, apa játsszon vele, apa, apa, apa…

Én örülök a történteknek, mert szerintem nagyon fontos, hogy egy gyermeknek az édesapjával is jó legyen a kapcsolata. Meg azért is, mert legalább apa is megtudja kicsit, hogy milyen ez. Mármint a szeparációs szorongás!

Nagyobb gyermekeink is jó kapcsolatot ápolnak édesapjukkal, de náluk nem jelentkezett a fenti kórkép. Viszont vannak olyan tevékenységek, amelyeket kifejezetten apával végeznek, mint például dögönyözés, bukfencezés, talicskázás.

Hajrá, apukák! 🙂

Ha tetszett, a blogot ITT tudod követni.

Szavazz rám a Goldenblogon!

(A képek forrásai: nlcafe.hu, svabhegy.eu)