Soha ne indulj el pótruha nélkül

A pótruha fogalma azt hiszem, mindenki számára ismerős, akinek van gyermeke. A pótruha olyan ruhadarabok összességét jelenti, melyeket az ember azért visz magával, ha elindul valahová a gyermekkel, hogy ha esetleg a rajta lévő ruháját valami érné és le kellene cserélni, akkor legyen mihez nyúlni. A “valami érné” kategóriába rengeteg minden tartozhat, például, ha a gyermek leeszi, leönti, lepisili, lekakilja, kézmosás közben levizezi, elszakítja, kilyukasztja és még sok más eset lehetséges.

Ha pici babáról van szó, akkor nem is kérdés, hogy szükség van erre a felszerelésre, hiszen legyen szó akár evésről vagy ivásról, számtalan “csereindokló” dolog történhet. Na, de ha a gyermek már picit nagyobb, mondjuk óvodáskorú? Akkor kell vinni vagy sem? Mi az a kor, amikor elhagyható ez a csomag, ami sem egy, sem több gyermek esetén nem is olyan kicsi? Vagy talán nem is az életkor számít, hanem a program, vagy az alkalom apropója, milyensége, esetleg a helyszín?

Nagyobbjaink négy évesek, és mondjuk, ha délután egy-két órára átmegyünk egy baráthoz, vagy ovistárshoz, akkor nem szoktam vinni nekik pótruhát (leszámítva persze nyáron a pulcsit, ha este, a hazafelé úton szükség lenne rá…). Bízom a gyermekeimben, és a házigazdában is, akitől esetleg kölcsön is tudok kérni, ha nagy baj történne. Ha a nagymamához indulunk, akkor viszont mindig van nálam mindenki számára felszerelés, mely általában egy külön táskában foglal helyet. Másfél éves kicsink számára szinte mindig viszek, kivéve talán egy esetet, ha az óvodába megyünk és haza. (Bár mostanában már ez a rövid út sem “ruhabiztos”…).

A másik kérdés a pótruhával kapcsolatban, hogy milyen fajta ruhadarabokat, és mennyit tegyen be az ember. Ez sem egyszerű, ügyesen kell saccolni ahhoz, hogy baj estén pótoljunk, mert mégsem vihetjük el az egész szekrényt! Én úgy szoktam, hogy felsőt és alsót is viszek, évszaknak megfelelően. A picinek persze body-t is (és persze a pelenkázáshoz szükséges eszközöket, de az nem ruha…).

Nemrégiben épp játszóházba indultunk, amikor valami belső hang hatására a két nagynak is bepakoltam egy-egy nadrágot és hosszúujjút. Útközben az autóban, picink inni kért, majd az ivás végeztével nem adta vissza nekem az üvegét, hanem nyitott állapotban, a tőle jobbra ülő nővére ülésébe hajította. Ennek következményeképp elázott az autósülés, kislányom nadrágja, bugyija. A helyszínre érve a nadrágot lecseréltük, a bugyikérdést pedig először úgy gondoltam megoldani, hogy nem vesz fel bugyit, de aztán eszembe jutott, hogy van nálam egy bugyipelenka… szerencsére jó volt a méret… kislányom csak annyit mondott: – jaj, nehogy megtudja valaki, hogy pelus van rajtam! 🙂 kisfiam csak annyit mondott: – most akár be is pisilhetsz! 🙂 persze otthon az volt az első, hogy miután megszabadult a cipőtől, leoperálta magáról a bugyipelust is!

Egy szó, mint száz: soha ne indulj el pótruha nélkül (persze helyszíntől, programtól és életkortól függően), és légy kreatív!

Szép napot!

Ha tetszett, gyere a Facebook-oldalamra is, ITT találod.

A bejegyzés a Nő Feleség Anya Blog szerzőjének saját szövegét és saját képeit tartalmazza!