Hogyan várod a tavaszt?

Végre! Itt a tavasz! A kedvenc évszakom!

Tudom, tudom. Csak a naptár szerint van tavasz. Az igazi, valódi tavaszi hangulatra, a melengető napsütésre és a csodás virágokra még kicsit várni kell, de azt hiszem lélekmelengető érzés mostantól, ha ránézel a naptárodra és azt látod: március! Ugye, hogy ugye?

Közeleg a nőnap, közeleg a március 15-i ünnepnap (az idén sajnos vasárnapra esik…), közeleg a jóidő, a kirándulóidő, a kertészkedős, kinti sütögetős idő, a húsvét, és még sorolhatnám. Valahogy mióta “beköszöntött” a tavasz, úgy érzem, kipattan belőlem is rögtön minden energia, valahogy úgy, mint a rügyek a fákon. Mintha az elmúlt télen, a hosszú téli estéken, pokrócba burkolózva magamba zártam volna rengeteg erőt, energiát, és az most mind elkezdett volna dolgozni, és elő szeretne törni.

 (A kép forrása: pinterest.com)

Nagy terveim vannak az életemmel, a munkámmal, a házammal, a kertemmel. Mindenféle listákat készítek az elvégzendő feladatokról, osztok-szorzok, és folyamatosan “üres” órákat keresek a napomban új céljaim megvalósítására.

Elhatározom, hogy ezentúl minden reggel korán kelek, hogy el tudjak tölteni egy kis időt magamban, mielőtt felkel a család. Eldöntöm, hogy amint kicsit jobb lesz az idő, megint eljárok majd futni. Álmodozom arról, hogy belevetem magam az írásba és ennek eredményeként megjelenik majd a könyvem. Hogy nap mint nap érdekesebbnél érdekesebb és mondanivalóval teli blogposztokkal rukkolok elő. Mindeközben természetesen elvégzem a házimunkát, mosok, főzök, takarítok, és foglalkozom a gyermekeimmel, együtt és külön-külön is. Megfogadom, hogy a férjemmel ezentúl rendszeresen el fogunk járni kettesben pihenni, és hogy magamra is több időt fordítok… Na és persze még sok mást.

Az érdekes az egészben az, hogy vajon mi fog ebből megvalósulni? Mire lesz valóban időm és energiám? Természetesen mindenre! – gondolom most, magamban.

Istenem, lehet, hogy teljesen megbolondultam. Túlteng bennem valami női energia, vagy mi. Biztos csak a hormonok. Tavasz, telihold, meg minden. Ma például szoknyát vettem fel, pedig “csak” otthon (gyesen) vagyok! De már négy és fél éve így van és unom a melegítőt, a farmert, mit tehetnék mást?! Esküszöm, nem ittam túl sok kávét, sem enerigiaitalt, csak valami dolgozik bennem, nagyon, valami, ami régóta ki akar törni! Te jó ég, mi lesz itt! Kő kövön nem marad. Nem baj. Jöjjön, aminek jönnie kell!

  (A kép forrása: pinterest.com)

Nem is értem, az emberek nagy része miért tartja annyira nagy dolognak a szilvesztert, az új évet, és miért fogad meg akkor mindenfélét, amikor tavaszig úgysem kezd hozzá a megvalósításhoz? Nem inkább a március elsejét kellene-e egyetemes tervezgetési- és fogadkozási napnak megtenni? Vagy csak én vagyok ezzel így? Netalán mások számára a tavasz kezdete csak egy dátum a naptárban, olyan, mint a többi?

Te hogy vagy ezzel? Hogyan várod a tavaszt?

 (A kép forrása: pinterest.com)

Ez a poszt teljes egészében a Nő Feleség Anya Blog írójának saját szellemi terméke!

Facebook oldalamhoz ITT csatlakozhatsz.